Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 541 13101. Budapesti kereskedelmi és váltótsz.: A végzés ellen, Sommás eijámely a tanút vallomástételre kötelezi, az 1893 : XVIII. t. cz. 86. rás. §-ának utolsó bekezdése alapján felfolyamodásnak van helye, mibó'l § kifolyólag a tanú által felebbezésnek czimzett bejelentés az idé- Á tanusagtezett törvényezikk 136. §-ának yégbekezdése alapján felfolyamo-tel me?t(Wfldásnak volt tekintendő. Az 1874: XXXIV. t. cz. 49. 8-a értelmében az ' , . okai. ügyvéd a fél által a, képviselet czéljából vele közölt avagy ezen hivatása folytán egyébb uton tudomására eső tényeket, a melyeknek másokkal való közlése ügyfelére ártalmas lehetne, titokban tartani köteles. .1: 1893: A" 17/7. /. cz. 85. §. 4. pontja értelmében pedig az agyvéd oly körülményekre nézve, melyek nem, nyilatkozhatik a nélkül, h. a hivatásával járó titoktartó kötelességet meg ne sértse, a tanaságtételt megtagadhatja, a mennyiben a titoktartás kötelessége alól fel nem mentetett és pedig, mivel a törvény mknlömböztetést nem tesz, tekintet nélkül arra, hogy ezen körülmény peres vagy perenkivüli, a folyamatban levő vagy más agyben jutott tudomására. Az adott esetben az elsőbiróság felfolyamodással élőt oly tény tekintetében kötelezte vallomástételre, mely vele,, mint ügyvéddel képviselet czéljából közöltetett és melyre nézve őt megbizója a tanuságtételtől eltiltotta. Minthogy pedig ily körülmények között az idézett törvényhelyek alapján felfolyamodással élő ügyvéd a tanúságtételt jogosan tagadta meg. következéskép őt arra kötelezni nem lehet : annálfogva a felfolyamodásnak helyt adni és, az elsőbiróság neheztelt végzésének mváltoztatása mellett, a felfolyamodással élő ügyvédet a tanúságtétel kötelezettsége alól felmenteni kellett. (96. márcz. 14. E. 53.) 13102. Budapesti kereskedelmi és váltótsz.. Alp. azt vitatja, h. 87. §. az elsőbiróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azáltal, h. a fenforgó ügy elbírálásánál az 1893 : XVIII. t. cz. 96. §-ának első bekezdése helyett annak második bekezdését alkalmazta. A támadás alaptalan. Mert az 1893: XVIII. t. cz. 87. és 95. §-ainak egybevetéséből kitűnik, h. a perben nem álló meghatalmazott tauuk<p nem pedig ügyfél gyanánt hallgatandó ki eskü alatt. Az a körülmény tehát, hogy h. felp. czég utazója L. Lipót, kire alp., mint tanura hivatkozott, megtagadta az eskü letételét, melyre egyébként a törvényes kényszereszközökkel kötelezhető lett volna, a 96. §. első bekezdésének esete forog fenn. Az elsőbiróság tehát helyesen járt el, midőn a bizonyításra kötelezett alp.-est, kinek vallomását a per adatai egyáltalán nem támogatják, esküre nem bocsátotta. (95. okt, 2. E. 299. sz.) 13103. Budapesti kereskedelmi és váltótsz.: Jóllehet a felfolyamo- 93. §. dónak mbizója nem perelt szegénységi jogon és következőleg a peres Tanubizonyieljárás folytán felmerült költségek tekintetében az irodai átalányt tás mó(lJa igénybe venni nem lehet. — az elsőbiróság végzését még is