Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

Di >L< x II J< >G< >K. 31 iratukban pedig egész határozottsággal kijelentették, h. keresett Tulajdonjog, összes ügyeiket az 1816. szept. 19. kelt G. alatti kir. rendeletre A talált kincsalapitják, ez a rendelet pedig nyilvánvalóan biztosítja a magyar hez v<d° nemzeti múzeumnak azt a jogot, h. a talált régi kincset ha és a mennyi- tulajdonjog, ben ezt a saját czéljaira alkalmasnak véli, egészben vagy részben is megtarthassa. S minthogy a m. nemzeti múzeum e jogát gyakorolni kivánja a különben is feloszthatatlan és ékszerekből álló . egész kincsleletre ; ez pedig ugyanannak természetben felosztását, valamint a birói árverésen való értékesítést kizárja: ebbó'l okszerűen következik, h. felp.-ek két első' kérelmének helyt adni nem lehet. A mi azonban felp.-ek harmadsorban előadott kereseti kérelmét illeti, abban megegyeznek peres felek, h. az esetben, ha a m. nemzeti múzeum a kincset mtartja, ezt csak bizonyos értékmtérités mellett teheti, mely érték-mtérités egyharmada a találókat, egyharmada a lelethely tulajdonosát és egyharmada a kir. kincstárt illeti. Vitás csak az, h. az ily mtéritésnél a talált kincs valódi értékéül az anyag értéke, vagy pedig az egész kincs forgalmi értéke veendő-e számításba ? A kir. itélő-tábla a szóbanforgó kincs valódi értékéül annak forgalmi vagyis azt az értékét tekinti, a mely áron azt a mai viszonyok közt eladni lehetne. Még pedig azért, mert a G. alatti rendelet szerint a teljes értékből kiadandó „justa bonificatio"-nak csakis ez az értelem tulajdonitható; főleg miután a mai közlekedési viszonyok és a régiségtan fejlettségénél fogva az ily műtárgyak eladására legkedvezőbb világpiaezok közül bármelyek könnyen felkereshetők lévén, a piaczi áruk sorából a még oly ritka kincslelet tárgyai is kivetteknek nem tekinthetők Ezt a valószínű eladási árt pedig a kir. tábla a bizonyítási eljárás folyamán alkalmazott szakértői vélemények alapján az alább kitüntetett értékesitési költség levonásával 37,863 frt 3 krban állapította m. A minek egy-egy harmada 12,621 frt 1V3 krt tesz..Elsőrendü felp.-nek tehát mint a lelethely tulajdonosának, valamint a találóknak a jutalékát is a most kitett összegben kellett s lehetett megállapítani; s minth. az I. r. felp. a lelethelyre nézve kizárólagos tulajdonát hiteles tkvi kivonattal mutatta ki, az őt illető harmadrész kifizetésére; ellenben a találói harmadnak birói letétbe helyezésére voltak alp.-ek kötelezendők, az elsőbirói Ítéletben 6. rendű felp.-re vonatkozóan felhozottakon felül azért, mert másod- és negyedrendű alp.-ek a fentiek szerint a találó 0. J. és K. I. jogszerű jogutódaiul tekinthetők nem lévén, azo k perben állása nélkül az egymásközti arány m. nem állapitható, sem pedig a jutalék ki nem adható. Végül alp.-ek a miatti panaszát, h. tőlük a latin nyelvű mellékletek hiteles magyar fordítása kívántatott be, azért hagyta figyelmen kivül a kir. itélő-tábla, mert az nyilván -abból a czélből történt, h. a leirási hibákkal teljes latin mellék-