Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 29 döntettek volna el ama esetek. Egymagából abból a körülmény- Tulajdonjog, bői, h. egyes vagy bár számos esetben is csak a fémérték térit- A talált kifestetett meg s h. eme esetekben az érdekeltek, a kártalanítás ezen hez val6 módiába belenyugodtak, felp.-eknek igényére hátrányos követ- tulajdonjog. keztetés nem vonható, annál kevésbé, minthogy a jogszokás bizonyítására felhozott esetek túlnyomó része kisebb értékű, többnyire érmekből és igy kiválóbb mü és régészeti becs hiányában szűkölködő leletekre vonatkoznak, s még eme leleteknél sem fizettetett mindig épen a fémjelző hivatal által megállapitott fémérték, hanem ennél nagyobb összeg (lásd Fokosányi lelet). Nem jöhetett figyelembe alp.-eknek az a kifogása sem, melyet az A. a. leltárnak felp.-ek, illetve jogelődjeik által eszközölt aláirására alapitottak, mert sem a leltárban, sem annak felvételéről szóló jkv.ben nincsen annak nyoma, h. a fémjelző hivatal által való becslésre vonatkozó kijelentés a jelen volt jogosultak kérelmére vétetett be a leltárba, s mert maga ama kijelentés, ha az felp.-ek kijelentése alnpján is vétetett volna fel, nem foglal magában semmiféle joglemondást. Ezek szerint felp.-eket a megtartott kincsleletnek teljes, vagyis mü- és régészeti becsét is magában foglaló és nem csupán a fémérték szerinti részesedés illetvén meg, a kincslelet teljes értékéül ezúttal is az első izben meghallgatott régiségszakérték által bemondott értékek középarányosa szerint 51938 frt 33 krban kellett elfogadni és ebből felp.-eknek részesedésök aránya szerint őket megillető összegek megfizetésére alp.-eket kötelezni. A kincslelet teljes értékének megállapításánál azért kellett ezúttal is az első izben meghallgatott szakértők véleményét irányadónak elfogadni, mert ez a vélemény tüntet fel legkevesebb eltérést az egyes szakértők nézete között és igy aránylag legmegbizhatóbb : és mert a kir. tvszék nézete szerint a kincslelet mütörténeti és régészeti értékének meghatározásánál a tárgyak kiviteli módja ífacon) csak egyik figyelembe vehető tényező, de nem egyedüli és önálló tényező, miért is a régészeti érték egyedül a faejon értéke alapján biztosan meg nem állapitható. (93. decz. 13. 43988.) Budapesti tábla : Köztudomású dolog, h. a talált kincse} illetőleg az országban az erdélyi részek kivételével, irott törvényünk nem létezik, hanem a talált kincs tulajdona a kir. rendeletek által szabályoztatott. Ezekből a kir. rendeletekből bizonyos az is, h. ha a talált kincs 150 frtot túlhaladt, az három egyenlő részre osztatott fel, a földtulajdonos, a találó és a kincstár között; és olyan kincsért, mely az iparművészet, történelem és tudományra fontos volt, a közintézeteknek, a múzeumnak, kir egyetemnek, elővásárlási jog engedtetett és a jogosult részesek csak a bei-sárra tarthattak igényt. Továbbá a per során becsatolt kir. és kormányhatósági rendeletekből s igy különösen a keresetben idézett 1893. aug. 3. 18,788 sz. a. valamint a G.