Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 27 ván, tartalmuk rendszerint két részből áll, általános és a jövőben Tulajdonjog, is szemmértékül szolgáló szabályból és eme szabálynak épen A. talált kincsfenforgott esetre ennek körülményei és czélszerüségi tekintetek hez való által javalt alkalmazás módjára vonatkozó intézkedésből. A midőn ^a3^onjog. tehát a felvetett kérdésnél is zsinórmértékül szolgáló és a kir. leiratokban foglalt általános érvényű szabály megállapítása a feladat, ez csak a fentebb jelzett különbség szorgos figyelemben tartása mellett ugy oldható meg helyesen, ha a rendeletekben kifejezésre jutott törvényhozói akarat és intentió kutatása nyomán állapittatik meg ama szabály. Ily szempontból véve birálat alá a kir. leiratokat és rendeleteket, megállapítható, h. az általános szabály az, h. a kincsleletnek a kiválasztási és megtartási jog gyakorlása után fenmaradó része természetben felosztandó; a kiválasztási és megtartási jog alapján megtartott tárgyak pedig igazságos kártalanítás mellett teljes értékben váltatnak meg. így rendelkezik az 1812. nov. 12.. az 1813. jul. 17. és 1816. szept. 10. kibocsátott kir. rendelet. Ezen rendeletek szerint a részesedésre jogositottakat jutalékuk természetben illeti; a természetben részesedés korlátolva van az esetleg gyakorlandó megtartási jog áltat, s az utóbbi jog a)'apján megtartott tárgyakért igazságos és teljes kártalanítás jár. Hogy az igazságos és teljes kártalanítás nem azonos a fémértékkel, hanem ez alatt az egyes tárgyak mü és régészeti értékét is magában foglaló becsüt, egyszóval a tárgyaknak forgalmi árát kell érteni, az az igazságos és teljes kártalanítás fogalmából, de annnálfogva is kétségtelen, h. a rendeletekben elvül a természetben felosztás van kimondva, mely a kiválasztási és megtartási jog által csak esetleg van korlátozva ; s igy a logikai következetesség, de az igazság és méltányosságba is ütköznek, h. mig a földtulajdonos és találó jutaléknak természetben kiadása esetében a kiadott tárgyaknak értékesítésével azoknak mü és régészeti becsét is megkapnák, abban az esetben, midőn a különben is a kincstár javára előjogként jelentkező megtartási jog által a természetben részesedéstől elesnek, a megtartott tárgyaknak csak mint jelen esetben is a forgalmi értéknél tizszerte kisebb fémértékkel kellene megelégedniük s a kincstár a mü és régészeti értékben rejlő tetemes értéktöbblettel a találók és földtulajdonosok világos kárával gazdagodnék. A most kifejtettek helyességét megerősíti még az is, h. valamennyi hazai jogi iró tanítása szerint a kincs fogalma nincsen a nemes fémekhez (arany, ezüst) kötve, a kir. leiratokból és rendeleiekbői sem mutatható ki ezzel ellenkező szabály ; a miből következik, h. ama rendeletek egynémelyikében előforduló eme kifejezés : „belső érték", nem lehet általános szabály, minthogy az az értéktelen anyagból álló kincsleletekre alkalmazást nem nyerhetne, holott általában nincs kizárva, h. ilyen esetleg nagy