Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

364 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes ideigl. törv. szab. 16. §-a értelmében az özvegyi jog mszoritását örökösödés, a leszármazó egyenes örökös követelheti, mivel felp. utasíttatott Özvegyi jog. perre, ez iránybani védekezését alp. elleniratában előterjesztetni jogosult, só't mivel azt előbb elő nem terjeszthette, az ott előadva is figyelembe veendő: tekintve továbbá, miszerint örökhagyó özvegye és örököse között vérszerinti összeköttetés nem létezik s a vagyonnak közszerzeményi minősége vitatva sincsen, felp.-nek özvegyi tartása korlátozandó, még pedig az Ítélet rendelkező részé­ben megállapított összegre s az örökös által évenkénti jövede­lemből fizetendőleg azért, mert a közjegyző által 1S92. nov. 12. felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak tanúságaként peres felek a hagyatéki leltárt jóváhagyólag elfogadták, abban pedig tiszta hagyatékul 29721 frt 13 kr. állapíttatott meg s annak fele, melyre felp. özvegyi joga kiterjedhet. 14860 frt 55V2 krt tesz ki s az ;i törv. által megállapított 6°/„-kal kamatoztatva olya n összeg­nek felel meg. Az oknál fogva nincs helye a becslés ujabb elren­delésének sem. Az F. a. leltár 1—24. tétele a. ingó és 25. tétele a. ingatlan felére nézve az özvegyi haszonélvezeti jog megállapítható és felp. annak birtoka és haszonélvezetébe helyez­hető azért nem volt, mert a közös vagyon kezelése nehézségekbe ütköznék és felp. azt. h. a ház a kezelés czéljából akként két részre osztható lenne, h. egyik igény sem szenvedne rövidséget, nem bizonyította, de különben is a megállapított összeg felp. állásának és igényének mfelel. Alp. a felp. részére megállapított tartásdijat biztosítani köteles és mivel a biztositásnak más módját nem ajánlotta, azt annak tűrésére, h. a megállapított összeg az ingatlanra leendő bekebelezés által biztosittassék. kötelezni kellett. (93. okt. 24. 2045/93.) — Curia: Mint ez a másodbirúság indokai­ban kifejtve van, néh. Weszely Mihály alp.-t, az e tekintetben fenálló szabályoknak mfelelő módon fogadta örökbe; felp. pedig férjétől különváltan élése s az által ellene megindított válóper következtében özvegyjogát, az elsőbirőság Ítéletének e tárgyra vonatkozó indokolása szerint el nem vesztette; következésképen az 1892. aug. 5. végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt Weszely Mihály után a törvényes öröklésre alp. van hivatva, felp.-t pedig özvegyjog illeti meg. Ez özvegyjogra — az örökhagyó sz. kir. (fö- és szék-) városi polgár lévén — a volt jobbágyok özvegyeik tartásáról szóló 1840: VIII. t. ez. 18. íj-a rendelkezése nem alkalmazható, ha urai ennek fejében fel}), férje vagyonából, illetőleg annak jövedelméből özvegy­sége tartamára társadalmi állásának mfelelő teljes ellátást, lakást, tartást és ruházkodást követelhet. Az állandó joggyakorlat nem zárja ugyan ki, h. a városi polgárok özvegyeinek ellátási igényük fejé­ben a hagyatéki javaknak egy bizonyos része haszonélvezetül átengedtessék, ha a hagyatékban olyan vagyon van, mely önálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom