Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 351 alapjául szolgáló vagyonnak egytizennegyedrésze esik ; a felp. Törvényes által feltétlenül követelhető kötelesrész összege 508 frt 18 kr és örökösödés, az alp.-eknek megitélt főeskü letételétől feltéfelezve megitélt rész Köteles rész. összege 211 frt 41 krban volt megállapítandó. Alp.-ek a Curia által megitélt összegek egyetemleges mfizetésében azért marasztaltattak, mert a szükségörökösökkel szemben a kedvezményezettek a kötelesrész tekintetében egyetemleges kötelezettségben állanak, és állanak törvényes örökségi jutalékukat mhaladó értékre nézve a kedvezményezett leszármazők is ; és mert az alp.-ek által fizetendő rész ezeknek törvényes öröklés utján nyerendett jutalékánál, de még azon összegnél is kevesebb, a mennyit a másodbiróság Ítélete szerint egy-egy örökös egymaga tartozott volna felp.-nek kifizetni. (95. jan. 15. 9824 95.) 12791. Curia : Ama vagyonátruházás, melynek mtörténtét a perhez beügyelt 1886. okt. 26-ról keltezett, tényleg azonban 1886. okt. 13. kiállított okirat igazolja, tekintettel arra, h. a szerződést aláirt tanuk vallomása szerint az örökhagyó és az alp. között tényleg létrejött megállapodásnál jelen nem voltak, hanem csak a már korábban elkészített okirat aláírására hivattak meg. mely alkalommal az örökhagyó oda nyilatkozott, h. ingatlanait az alp.-nek adja, de ugyanakkor vételár nem fizettetett és alp. a felp. tagadásával szemben azt, h. a vételárra egyáltalában valamit fizetett és ekként a kérdéses ingatlanokat visszteher mellett szerezte volna meg, bizonyítani meg sem kísérelte, adásvételeli szerződésnek nem tekinthető, de arra való tekintettel, h. annak az okiratnak a tanuk vallomásával is támogatott többi tartalma értelmében, az örökhagyó ingatlanait visszavonhatlanul adta át az alp.-nek és feljogosítva őt arra, h. a tulajdonjogot a mása javára bekebeleztesse. azoknak birtokát is átengedte, és e szerint nem oly ügyletről volt szó, melynek csak az örökhagyó halála után kell teljesülni, halál esetre szóló ajándékozásnak sem. hanem ajándékozási szerződésnek, mely az alp. elfogadásával azonnal hatályba lépett és melyet alp. mint leszármazó törvényes örökös csak annyiban támadhat meg. a mennyiben az törvényes osztályrészét sérti, melynek kiszolgáltatását s illetőleg kiégészitését az id. törv. szab. 7. és 8. §-ához képest az ajándékozással kötelesrészében mröviditett felp. mint szükségörökös az ajándékozott alp.-töl követelheti és ezt a fenforgó esetben a két alsóbb bíróság ítéletének mváltoztatásával megítélni kellett annak daczára, h. felp. keresetével törvényes öröklést és nemcsak törvényes osztályrészt keres, minthogy ez utóbbit az előbbi magában foglalja. A felp. törvényes osztályrésze kiegészítéséül alp. 129 frt 82l/6 kr. tőke és ennek az ajándékozó örökhagyó elhalálozása napjától számított 6°/0 kamata mfizetésére volt kötelezendő, mert a kérdéses ingatlanok