Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 13 város közönsége a jelen per tárgyául szolgáló és telekkönyvezett Birtokháborimagántulajdont tevő' ingatlan részletet az állítólagosán elkövetett tás. birtokháboritás tényét megeló'zó'en csak annyiban használta, a Átjárásbanmennyiben az egyes községi lakosok marhái az elhagyott puszta ,va^0, beltelken keresztül jártak; már pedig a kinek részére az átjárhatás bábot itás. nyilvánkönyuileg bejegyzett szolgalmi joggal vagy szerződéssel biztosítva nincsen, annak részére a sommás visszahelyezés csak akkor ítélhető meg, ha bebizonyítja, h. az átjárást a tulajdonos tetszésétől függetlenül és nem ennek tetszésétől függöleg, általa elnézve, tűrve vagy megengedve, háboritlanul használta: ennek az utóbbi körülménynek fenforgását felp. város közönsége nemcsak nem bizonyitotta, de nem is állította. (1893. máj. 9. 2480.). — Curia: Hhagyja. (1893. aug. 2. 7022/93. P. XXVII. 2.) 12200. Curia: A tanuk vallomásával bizonyítva lett, h. a per tárgyát képező' birtokrészietet alp. és illetve jogelőde ezelőtt 20 évvel már fákkal beültette és a kiveszett fákat folyton pótolta, gondozta és a termett füvet kaszáltatta. A tényleges birtoklást igazoló e körülménynyel szemben annak bizonyításának kötelezettsége, h. a peres területen birtokjogot ö is gyakorolt, kétségen kívül felp.-t terhelte, a ki azonban e kötelezettségnek eleget nem tett: mert a község egyes lakosainak a szabadon állott területen átjárása felp. község birtokjogának megállapítását nem vonja maga után, egyéb olyan ténykedést s abból folyó gyakorlatot pedig, melyből birtoklási jogára következtetés vonható lenne, nem bizonyított. Nem gyakorolván tehát felp. a kérdéses ingatlanon birtoklási jogot, abban mháboritható sem volt, következésképen visszahelyezést sem követelhet. (1895. aug. 28. 7280/95.) 12201. Curia : Előrebocsátásával annak. h. a más beltelken gyakorolt átjárás használatába való visszahelyezési perben a szolgalmi jog kimutatása nem szükséges, mert a czél az előbbeni állapot visszaállítása, a mire a dologbani jog befolyással nem bír, a másodb.-nak Ítélete mváltoztatandó és a fentebbi értelemben az elsőb. ítélete volt hhagyandó: mert alp. a tárgyalás folyama alatt világosan beismerte, h. beltelken és udvarán át az átjárást felp. ugy 1892. mint 1893. évben használta, illetőleg gyakorolta; beismerte továbbá azt is, h. felp.-t 1893. év tavaszán az átjárásban önhatalmúan megakadályozta, ezen beismerésekkel tehát bizonyított tény ugy a békés használat, mint a birtokháboritás; ez alapon tehát felp. a kérdéses átjárás használatába visszahelyezendő volt. (1893. decz. 20. 11,460/93.) 12202. Szeniczei jbg.: A perben kihallgatott tanuk vallomásaiból kiderült, h. a strazsai 41/a. és 41 b. o. i. számú és a térrajzon h. h. betűkkel kitüntetett utat előbb idősebb 0. János, vagyis felp. atyja, későbben pedig és különösen a legközelebb lefolyt