Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

106 DOLOGI JOGOK. Úrbéri jogvi- 12316. Curia: Felp. nem bizonyította, h. alp. mint eladó a szonyok. kérdésben levő ingatlant terhelő váltságösszeg megfizetését illetve Yáltságösz- törlését magára vállalta. Ily megállapodás hiányában, tekintve, szeg, mint do- h a váltságösszeg mint elvállalt teher nemcsak magát a megváltott logi teher. ingat]ant terheli, hanem az 1871: LIII. t. cz. 19. és 57. §-ai szerint nemcsak a váltságösszeg, de ennek hátralékai is a mindenkori birtokos által viselendők; felp., ki jelenleg nem is tulajdonosa az ingatlannak, csakis visszkereseti joggal élhetne alp. ellen abban az esetben, ha a váltságösszegből az alp. birtoklása alatt lejárt részleteket ő fizette volna ki.'(94. szept. 21. 781. Dt. XL. 52.) 12317. Curia: Alp. beismerte, h. a váltságösszeggel terhelt belsőséget birja s csak azzal a kifogással élt, h. a mennyiben a földek másoknak adattak el, ő legalább is az egész váltságösszeggel nem tartozik. Minthogy azonban alp. nem is állitotta, h. a maradványföld a többi úrbéri földektől elkülönittetett vagy a telekkönyvben kitüntethetett, ily helyzetben pedig az 1871: LIII. t. cz. 57. §-a szerint a váltságösszeg ugy a belsőséget, mint az ahhoz tartozott külsőséget is egyetemlegesen terheli, a jb.-nak alp.-t marasztaló Ítélete volt hhagyandó. Önként értetődik, hm alp.-nek visszkereseti joga a belsőséghez tartozott, de attól elválasztott külsőség tulajdonosa ellen fenmarad. (92. decz. 16. 6448/92. Dt, XXXIV. 80.) Ingatlan bir- 12318. Curia: Alp.-ek a kihallgatott tanuk vallomásaival toklása úrbéri bizonyították, h. ők, illetve jogelődeik a Sipeky-család mint fölsznlgáltatás desur tulajdonához tartozott 84. hrsz. kertet a 83/a és 83/b hrsz. czimén. belsőségekkel és házakkal együtt az 1848. évet megelőző időtől fogva birtokolják és haszonélvezik, előbb kézi munkában, utóbb pedig készpénzben lerótt évi szolgáltatások fejében. E szerint tehát alp.-ek birtoklása az úrbéri kapcsolattal rokontermészetű oly jogviszonyon alapul, mely az 1855. évi telekkönyvi rendelet 4. §-a szerint telekkönyvi bejegyzésnek nem tárgya és nyilvánkönyvi kitüntetés nélkül is általános érvénynyel bir mindaddig, a mig felette az úrbéri bíróság nem dönt. Ennélfogva felp.-ek mint nyilvánkönyvi jogszerzők az alp.-ek haszonélvezeti jogával szemben a telekkönyvbe helyezett bizalomra nem hivatkozhatnak ; miért is az egyedül nyilvánkönyvi jogszerzésükre alapított keresetüknek nem adható hely. Alp.-eknek a beruházásaik megtérítésére irányzott viszonkereseti kérelmük a kereset elutasítása folytán hatálytalanná vált; a haszonélvezet telekkönyvi kitüntetése iránt támasztott víszonkeresetnek pedig azért nem adható a perben hely, mivel vitatott jogaiknak megállapítása az úrbéri bíróság hatáskörébe tartozik. (95. márcz. 19. 2890/95.)