Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)
Dologi terhek, ellenben megváltoztattatok akként, h. a piriesei r. kath. leányegyház Kegyúri jog. kupolájának helyreállítására, annak a jövőben leendő jókarban tartására és az abban az isteni tisztelet kiszolgáltatására alkalmazandó lelkész misemondó ruhái mosatása költségeinek vezetésére, mint az öt alp. egyetemlegesen, egyenlő arányban köteleztetik; továbbá, h. alp.-ek szintén egyetemlegesen köteleztetnek arra is, h. az emiitett kápolnát a szakértők által helyesbített költségvetés szerint 1,374 frt 08 kr érték erejéig ennek az ítéletnek jogerőre emelkedésétől számítandó 6 hónap alatt annál inkább jó karba helyeztessék, mert ellenkező esetre a felp.feljogosittatik arra, h. azt a kápolnát az idézett költségvetésnek megfelelően a fentebbi költségösszeg erejéig az alp.-ek terhére a fent említett záros hátáridőn tul jó karba helyeztesse s az ebből származott 1.374 frt 08 kr tőkekövetelését az alp.-ek tartoznak az építkezés befejezésétől számítandó 15 nap alatt végrehajtás terhével szintén egyetemlegesen megfizetni; köteleztetnek végül az alp.-ek arra is, h. a misemondó ruhák mosatási költségeit évenkint 12 írtban számítandó, felp.-nek egyetemlegesen megfizessék. Felp. kereseti követelésének a többi részeivel elutasittatik stb. Az 1828. egyházlátogatásra vonatkozó hiteles jegyzőkönyvi kivonat tartalmával szemben az alp.-ek meg sem kisérlették bebizonyítani azt, h. a piriesei róm. kath. leányegyház, mely az 1828. évben tényleg fennállott, időközben bármely módon megszűnt vagy elenyészett, tehát fennállásának puszta tagadását és ez alapon a felp. keresetjogosultságának a kifogásolását az elsőfoka bíróság már csak arra körülményre való tekintetből is helyesen mellőzte, h. a tanuk előadásából, de részben az alp.-ek beismeréséből az is kitűnik, h. az Erős család tagjai a kérdéses kápolnát még 1828 után, sőt az alp.-ek birtokolását kevéssel megelőző időben is javittaták, miből vont okszerű következtetéssel az isteni tisztelettel, ugyanabban a kápolnában való folytonos gyakorlását, tehát az egyháznak a fennállását is bebizonyitottnak kellett venni. Az alp.-eknek a vitás kegyúri terhek megállapíthatósága ellen emeli kifogásait is helyesen vetette el az elsőfokú bíróság, mert az a körülmény, h. az alp.-ek mint izraeliták a kegyurjogot a kérdéses róm. kath. leányegyházban személyesen nem gyakorolhatják, a kegyúri terheknek irányukban való megállapítására jogi akadályt nem képezhet, a mennyiben a leiratokon alapuló törvénykezési gyakorlat értelmében a kegyúri joggal kapcsolatos dologi terhek az azok alapjául szolgáló nemesi ingatlanoknak a keresztény egyházhoz nem tartozó birtokosa irányában is, kikre nézve a kegyúri jog gyakorlása hitvallásukra tekintet miatt csak szünetel, vonatkozó személyes jogaik korlátozottságára tekintet nélkül ingatlanaiknak oly elválaszthatlan dologi terheivé váltak, h. azoknak az érvényesíthetőségét sem a kegyúri jogot szerzett eredeti birtokos, sem annak örökösei,
