Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. 355 ként elfogadott fiatal kor mellőzésével, továbbá annak helyesbítésével, h. 1878: V. t.-cz. egy és fél év helyett a BTK. 3. §-ához képest egy évi és hat havi bör- 279. §. tön méretik ki, az abban kifejtett indokokból, de a büntetés nemére és Szándékos tartamára nézve azért hagyatik helyben, mert a bíróság a bprts. 36. §-a emberölés. értelmében a kir. ügyészség indítványával az irányban korlátozva nincs ugyan, de figyelemmel arra, h. a tett véghezvitelénél használt eszközt a közvetlen tettes maga minden nehézség nélkül mszerezhette volna, s h. ennélfogva H. Szimion segédkezése enyhébb beszámítás alá esvén: a kir. itélő tábla által ezen vádlottra kimért börtönbüntetés a BTK. 66. és 72. §§-ai alapján az általa elkövetett vádbeli cselekvénynyel arányban állónak mutatkozik. A kir. itélő tábla ítéletének H. Józsa vádlottra vonatkozó része érintetlenül hagyatik. (1893. jan. 26., 88.) *) 1879. Curia: Tek., hogy Kozla Dániel, Erdődi Ferencz, Salikov 281. §. István s még több tanuk egybehangzólag bizonyítják azt, h. vádlott a Erős főlindunejét nagyon szerette, s h. ámbár ez utóbbi őt már több év előtt elhagyta lásban elköves más férfiakkal élt szerelmi viszonyban és ha eközben időnkint férjé- tett sz. emberhez vissza is tért, hetenként 1—2 napi ott tartózkodás után ismét eltávo- ölés. zott, mely alkalmakat is arra használt fel, h. férje házától holmit elhordjon és ennek vagyonát pusztítsa, habár vádlottnak ismerősei gyakran tanácsolták, hogy hütelen nejével végképen szakítson, h. azt többé vissza ne fogadja. Vádlott mindezen biztatásokra csak azt felelte, h. ezt nem teheti, mert nejét nagyon szereti, sőt tényleg mindig vádlott járt neje után, h. ezt a házassági viszonyból kifolyó női hűségre és gyermekei iránt tartozó anyai kötelességére figyelmeztetve, azt a visszatérésre reá birja ; tek., h. a legutóbbi időben, miután neje már három hét óta egészen kimaradt házától, vádlott a lelkészhez fordult a kiengesztelésnek békéltetés utján eszközlendő megkísérlése végett, s felkereste nejét s kérte azt, h. térjen hozzá vissza, ez azonban ismét a legdurvábban elutasította azon kijelentéssel, h. hozzá többé nem megy, mert utálja őt, mert van neki más férfia ; sőt arra szólította fel férjét, h. ez is szerezzen más nőt magának, ha pedig nem talál, akaszsza fel magát; tek., h. vádlott ennyi és ily sértő elutasítások után sem szűnt meg reményleni s ujabb kísérleteket tenni, sőt azon cselhez folyamodott, h. kis leányuk hirtelen mhalását színlelje neje előtt, ezzel bírva reá azt, h. házához visszatérjen, a minek azonban csakis azon eredménye lett, h. az assszony az állítás alaptalanságáról meggyőződvén, vádlott ujabb ostromai daczára ismét eltávozott ; tek., h. 1891. aug. 3-án mindketten békéltetés végett a lelkész elé lévén felhiva, vádlott már reggel elment nejéért, együtt indultak a lelkészhez, de ezt otthon nem találván, távozás közben neje újra kijelentette, h. a lelkészhez is hasztalan járnak, mert ő ennek a szavára sem hajt és kibékülni nem fog, vádlott tehát ezen kísérletét is mhiusulva látván, az utczán elváltak, azonban kevés idő múlva hazatérőben véletlenül ismét találkozván, vádlott nejéhez csatlakozva, ezt újból kérte és ostromolta, h. térjen vissza hozzá és gyermekeihez, ez azonban nemcsak tagadó feleletet, adott, hanem kijelentette, h. inkább meghal, mintsem hozzá visszatérjen ; tek , h. ezek folytán vádlottnak minden kérése és kísérlete kimerítve és meghiúsulva lévén s belátván, h. nejének elhatározását megingatni nem *) L. az eset megbeszélését BJT. XXVIII. K. 168, s kk. 11. Hoffner Sándor-tál. 23*
