Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. letiltatott s h. a betéti összeget miután annak kifizetését 1890. év folya- Kereskedelmi mán V. István és V. Anna, majd 1891. aug. hóban fp. követelte 1891. törvény, aug. 21-én birói letétbe helyezte, a hol az később a hagyatéki zárlatot 300. §. rendelő 4468/391. sz. végzés folytán zár alá vétettetett. E körülmények Takarékpénzalp.-t az A. alatti betéti könyvecskén alapuló fizetési kötelezottség alól túri könyvek. fel nem mentik. A betéti könyvecske N. Katalin férj. V. Ferenczné nevére van ugyan kiállítva, de a betevő a személyes felvétel jogát fenn nem tartotta; a könyvecskében foglalt alapszabálykivoí.at szerint pedig, mely mint ezen értékpapír lényeges alkatrésze, alp. kötelezettségére nézve irányadó, ki van kötve (61. §.), h. a könyvecske előmutatója személyazonosságának igazolása nélkül is jogszerű birtokosnak tekintetik s neki a tőke kamatokkal kifizettetik, kivételnek a kötményezési eljárás megindításának s a 63. és 64. §§-ok által szabályozott, jelenleg fenn nem forgó és különben is csak 14 napig hatályos ideiglenes előjegyzésnek esetében lévén helye. E kikötésre való tekintettel az A. alatti betéti könyvecske ha névre van is kiállitva, a könyvecske birtokosának a takarékpénztárhoz való jogviszonyát ül. a bemutatóra szóló értékpapírokkal egyenlő tekintet alá esik. Ebből következik, hogy felp.-t már a könyvecske birtoka minden további bizonyíték nélkül tjdonosként s a betéti összeg felvételére jogosítottnak igazolja; alp.-nek ez ellen fölhozott kifogásai pedig annál kevésbé vehetők figyelembe, mert a K. T. 299. és 300. §§-ai értelmében a bemutatóra szóló papír akkor is a jóhiszemű vevő tjdonába megy át, ha az eladó tjdonos nem volt; mert ezzel szemben alp. azt, h. felp. tiltott uton jutott volna a könyvecske birtokába, vagy megszerzésekor annak a N. Katalin-féle peres hagyatékhoz tartozását tudta volna, nem is állította, annál kevésbé igazolta; mert végre azt sem állította, h. a betéti összeg kifizetésétől büntető bírósági intézkedés által tiltatott volna el. Következik továbbá az 1881. évi LX. t.-cz. 80. §-ának joghasonlatosságánál fogva, h. az A. alatti könyvecskén alapuló követelés, a mint az eredeti betéti könyvecske lefoglalása, utólagos megszerzése, vagy megsemmisítése nélkül hatályosan lefoglalható nem volt, ugy hatályosan zár alá sem volt vehető s h. tehát sem a zala-szent-góthi községi biró és körjegyző 1. sz. a letiltó átiratának, sem a 4468/891. sz. végzéssel elrendelt hagyatéki zárlatnak a hagyatékban tényleg meg nem talált, hanem felperes birtokában lévő betéti könyvecske tekintetében joghatálya nincs. A mi végre a betéti összegnek a kereset beadása előtt 1891. aug. 21-én birói kézhez történt letételét illeti, az alp.-t szintén nem mentesiti, mert alp. az A alatti könyvecske szerint a betéti összeget a bemutatónak kifizeti, nem pedig letétbe helyezni köteles s mert alp. a betéti összeget nem a könyvecske bemutatója javára, hanem a 4417,91. sz. letéti kérvénye szerint N. Katalin hagyatéka javára helyezvén birói letétbe, annak felvételét fp.-re nézve lehetetlenné tette s egyúttal alkalmat adott arra, h. a hagyatéki zárlat a per folyama alatt a betéti összegre is kiterjesztetett ez a letétel tehát fp.-sel szemben fizetés hatályával nem bír. Önként értetik azonban, h. alperesnek szabadságában álland a letett összegnek a hagyatéki zár alól felmentését és visszautalványozását kérni. Ezen okokból alp.-t az e.-birósági Ítélet megváltoztatása melett az eredeti betéti könyvecske visszaszolgáltatása ellenében a kereseti tőkének és kamatainak mfizetésére kötelezni kellett, stb. (92. máj. 31. 1721.) — Curia: A győri