Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

62 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi annyival inkább, mert az a kimutatott vagyonokból még ez időben is betörvény, hajtható mert az itélet szerint fp. csak feltételesen lett a fizetésre köte270. §. lezve és mert alp. ellene a vhajtást azon az alapon eszközölte ki, hogy az Kezesség, egyenes adósok irányában sikertelenül vezetett vhajtásról tanúskodó okiratokat csatolt; a bíróság tehát a vhajtást csak az alp. által nyújtott, a vhajtásnak fp. ellen való elrendelésére formailag elegendőnek látszó bizonyítékokra tekintettel rendelte el, mig ha a bíróságnak tudomása lett volna arról, h. az egyenes adósoknak ingatlan vagyonaik vannak, a vhajtást el sem rendelte volna ; alp. tehát tényének jogossága tekintetében a birói határozatokra sikerrel nem hivatkozhatik; továbbá, mert a keresethez csatolt A. alatti intő levél tanúsítása szerint fp. az alp. jogelődjét még az itélet jogerőre emelkedését megelőzőleg figyelmeztette, h. az egyenes adósoknak vannak ingatlan vagyonai; sőt figyelmeztetve volt erről alp. maga is a vhajtás mszüntetése iránti perben. Ekként alp. fp.-től a fizetést nyilván roszhiszemüleg is követelte és hajtotta be ; és mert fp. a fizetést csak kényszerhelyzetben teljesítvén, nem tartozik a tőle jogtalanul behajtott összegiránt harmadik személyek ellen perelni. (92.decz2. 1822.) — Curia: Mindkét a.-biróság ítéletének mváltoztatásával fp. keresetévelelutasittatik. Ind.: Ha az egyenes adós a lejárt követele'st a hitelezőnek meg nem fizeti, a kezesnek jogában áll, vagy az egyenes adóstól, esetleg per utján is, biztosítást szerezni, vagy a hitelezőtől követelni, h. a mennyiben öt a kezesség alól fel nem ment ne', a követelés mfizetését jogának átengedése mellett tőle elfogadja. Fp. mint kezes, [ily joggal nem élt és midőn alp. mint hitelező U. V. örököse, a marasztaló itélet alapján ellene vhajtást elrendelő végzés ellen jogorvoslattal nem élt, habár a vhajtatóval még a harmadbirósági itélet hozatala előtt birói megintés utján közölte, h. az egyenes adósok vhajtási alpul szolgálható ingatlan vagyonnal birnak s így a marasztaló Ítéletben felvett az a feltétel, h. fp., mint kezes, csak annyiban tartozik fizetni, a mennyiben a hitelező az egj^enes adósoktól kielégítést nem nyerne, be nem állott: ily körülmények közt nemcsak alp. illetve jogelőde követtek el mulasztást az által, h. az adósok ellen 1873—1885. évig vhjtást nem kértek s h. felperes ellen a vhajtást szorgalmazták a nélkül, h. előbb az egyenes adósok ingatlanaira vhajtást vezettek volna; és igy kizárólag alp. terhére nem róható, h. fp. a vhajtási eljárás súlya alatt alp. követelését teljes összegben kifizetni kénytelen volt. De eltekintve attól, h. fp.-nek módjában állott volna a mkárositott jogszerű uton magától elhárítani, fp. kártérítési keresetével elutasítandó volt, mert, a hitelező a keresetnek csak annyiban felelős, amennyiben az adóság behajtása körül késedelmesség által a kezesnek mtéritési viszkeresetében kárt okozott. R., S. és T. a. csatolt tkvi másolatokkal bizonyította azt, h. ugyanaz a vagyon, a mely az egyenes adósoknak akkor volt, a mikor alp. ellenük sikertelenül vhajtást vezetett s mely vagyonra alp.-t az intőlevélben figyelmeztette, jelenleg is mint vhajtási alap vhajtás alá vonható ; következésképp fp. mivel sem bizonyította, h. ő az egyenes adósek elleni visz onkereseti jogával alp. mulasztásafolytán márnem élhet. (93. szept. 12. 3436.) 1Ő12. Kecskeméti tszék: Fp. keresetét az A.w,. csatolt okiratra alapítja az abban birságnak nevezett, azonban helyes értelmezés szerint kötbért képező 3000 márkát azon az alapon teszi alp. ellenében követelésbe, mert ez a szolgálati viszony mszünte után egy éven belül más varrógép-