Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

60 KERESKEDELMI TÖRVÉNY Kereskedelmi saját bármely vagyonából fizessen meg és fp.-t csak az ezt meghaladó követörvény, telesre nézve utasítja el keresetével. Ind.: Fp. az alp. jogelőde által ellene 270. §. lefolytatott perben mint egyszerű kezes 528 frt 90 kr. tőkeösszeg és 670 kaKezesség. matának mfizetéséro feltételesen, t. i. az esetre köteleztetett csak, ha és amennyiben alp. jogelőd ezt a követelését az egyenes adósokon behajtani képes nem lenne; de az alp.-i jogelőd és a fp. közt fennállott és a fentebbiek szerint itéletileg is kimondott kezességi viszonyból [folyik az is, h. alperes jogelődje követelését, mihelyt az esedékessé, illetve az, a mint bekajthatóvá vált, az egyenes adósokon behajtani tartozott is, külömben ha és amennyiben az e körül tanusitott mulasztása által fp. kárt szenvedet, fp. felmerült káráiiak mtéritését igényelni jogosítva van, a mint azt különben a Curia a felek közt lejáratott vhajtás mszüntetési iránti perben már ki is mondotta. Az alp. jogelődje által az egyenes adósok és fp. ellen lefolytatott perben az itélet 1873. aug. 22. napján már jogerőre emelkedett, e napon lett t. i. a Curia Ítélete peres felek mindenikének kézbesítve és így alp. jogelőde 1873. szept 7-én megítélt követelése miatt a vhajtást az egyenes adósok ellen már kérhette volna, ezt fazonban nem tette, hanem már alj), s mint jogutódja kért vhajtást és pedig csak 1885. ápr. havában. Kétségtelen tehát, h. a követelés behajtása körül U. V. oly mulasztást követett el, mely miatt fp., ha és a mennyiben kimutatni képes, h. ez által kárt szenvedett, kártérítést jogosiiva van követelni. Fp. az R. S. és T. alatti telelekkönyvi kivonatokkal bizonyította, hogy az egyenes adósoknak abban az időben, a mikor a alperes jogelődje által folytatott perben hozott itélet már végrehajthatóvá is vált, tehermentes ingatlanaik is voltak, tesát hogy alperes jogelődje abban az időben az egyenes adósoknál követelésének kielégítésére szolgáló fedezetet találhatott volna. Minth. azonban követelésének behajtását akkor nem szorgalmazta, hanem később már alp. azon az alapon, h. az egyenes adósoktól a követelés be nem hajtható, a vhtást fp. ellen vezette és ily módon fp.-t kényszeritette, h. a követelést fp. fizesse ki, a fp.-től ekként behajtott az az összeg, mely az egyenes adósok vagyonából behajtható lett volna, ha alp. jogelődje a vhajtást az egyenes adósok ellen idejében ezeknek ingatlan vagyonára vezeti, kétségtelenül fp.-nek oly kárát képezi, melynek mtéritését ő az alp.-tői, ki a követést fp.-től behajtotta, követelni azt az összeget is, melylyel az alp. jogelődének követelése csak azért szaporodott, mert a követelés behajtásában késedelmes, tehát mulasztó volt, vagyis követelheti az által a követelés behajthatósága utáni időről felszaporodni engedett kamatokai is. A kérdés tehát a felhozottak mellett az, h. alp.-nek illetve jogelődének követelése abban az időben, a midőn az egyenes adósoktól ezeknek ingatlan vagyonából behajthatta volna, mennyit tett ki és az egyenes adósok vagyonából azt egészen behajthatta volna-e ; mert az egyenes adósoktól be nem hajthatott összeg fp.-nek kárát nem képezheti, mivel azt a marasztaló itélet szerint alp, illetve jogelőde fp.-től követelni jogösitva volt bármikor is. A jogerős itélet szerint alp. jogelődének követelése, minth. a részére megítélt főesküt le nem tette, kitett 528 frt 90 krt, az ezen összeg után 1866. decz. 13-től számítandó 6 százalékos kamattal melyre az alp. beismerése szerint, illetve az E. K. és P, alatti c-atolmányok szerint 1873. ápr. 1-én 332 frt 50 kr., 1887. jun. 2-án 197 frt 40 kr. és végül 1887. nov. 23-án 700 frt lett fp. által fizetve. Minth. fentebb felhozottak szerint az itélet csak 1873. szept. 7-én vált végrehajtha-