Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

56 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi E) alatti okirat szerint m.-rendü alp. a felp. által e.-rendü alp.-nek késztörvény, pénzért eladandó összes áruk vételárának pontos kifizetéséért a készfizető 270. §. kezességet minden korlátozás nélkül elvállalván, ez a kötelezettsége beálKezesség. lott és érvényesithetővó vált azonnal, mihelyt e.-rendü alp. az általa a kezésség elválalása után vett valamely áru vételárát a kikötött határidőben meg nem fizette; mert a kezesség fogalma a főadós részére való hitelezést feltételezvén; m.-rendü alp.-nek az a védekezése, h. az ő kezessége az e.-rendü alpnek hitelben adott áruk vételárára ki nem'terjed, az E) alatti okiratnak a K. T. 266. §. 2. bekezdésének mfelelő értelmezése mellett meg nem állhat; mert az E) alatti okirat oly korlátokat, h. m.-rendü alp. kezessége csak valamely mhatározott időre, vagy csak bizonyos mhatározott feltételek mellet e.-rendü alp.-nek eladandó áruk vételárára szorittatik. vagy h. felp. minden egyes eladásról s a vételár pontos meg nem fizetéséről m.-rendü alp.-t azonnal értesíteni köteles, nem tartalmaz ; mert m.-rendü alp.-nek az e.-biróság által mellőzött egyik főesküvel bizoivptani kivánt azt az állítását, h. felp. rövid idővel 1889. márczius 18-ika után őt a kezesség alól felmentette, megerőtleníti az a későbbi állítása, h. ő a kezességet felp.-nek 1891. márczius 18-án felmondotta, mivel, a mennyiben m.-rendü alp. ezt tette, e ténye által azt, h. felmondáskor az E) alattin alapuló kötelezettsége alól még felmentve nem volt, maga is beismerte és ellenkező esetben a felmondásnak czélja és értelme nem volt volna; mert a most előadottaknál fogva a főeskünek arra. h. felp. kijelentése folytán a kezesség már 1889. évi márczius hó 18-ika körül mszünt, teje., h. m.-rendü alp.-nek ezzel az esküvel bizonyítani kivánt állítása saját előadásával ellentétben áll, hely nem adható ; továbbá mert az A) alatti számla szerint e.-rendü alp.-nek 1891. márczius 12-én eladott árwk 2127 frt 95 krnyi árára nézve m.-rendü alp. kezessége fennáll abban az esetben is, ha később, 1891. márczius 18-án, a kezességet felmondotta, ezt az összeget tehát a felmondás igazolása esetében is köteles mfizetni; mert az a körülmény, h. felp. a 27. alatti szerint a főadós e.-rendü alp.-nek fizetési haladékot adott m.-rendü alp. fizetési kötelezettségén nem változtat, mivel az ő kezessége, mint a 26,134 91. számú jogerejü végzés szerint kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért vállalt, a K. T. 270. §-ának tekintete alá esik; már pedig e szakasz szerint a mtámadott egyetemleges adóstársaknak, kikkel a kezes egy tekintet alá esik, bármelyike csak oly kifogásokkal élhet, melyek öt személyesen, vagy az adóstársakat mind a hitelező ellen megilletik: az a kifogás azonban, h. a teljesítésre haladék engedtetett, csak a haladékot nyert e.-rendü alp.-t illeti meg; mert a 2'j. alatti egyezség, mely a főadós kötelezettségének lényegét nem érinti, ujitást nem képez; m.-rendü alp. kezesi kötelezettsége tehát ujitás folytán sem szűnt meg: de nem szűnt meg az rész• ben fizetés következtében sem, mivel a jelen perben váltott periratok befejezésig a főadós által a 2\'. alatti egyezség értelmében fizetett részleteket felp. a 2 /. alattiban emiitett, jogerejüleg megítélt, sőt már végrehajtásilag behajtatni rendelt, s igy a jelen perbeli követelésnél kétségtelenül terhesebb 5206 frtos váltókövetelés törlesztésére jogosan fordíthatta ; azt pedig, h. a főadós a most említett váltókövetelés összegét meghaladó fizetést teljesített, m.-rendü alp. maga sem állítja. Végül mert felp.-nek jelen perbeli követelése m.-rendü alp.-sel szemben kifizetési haladékot nem nyert, a jelen perbeli e.-bírósági ítéletet megelőző peres