Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

558 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Sajtóeljárás.járult, mert ezt maijában véve ama kötelezettség elengedését nem foglalja 41. §. magában. Minth. pedig a sajtóügyekben felmerült költség (és ezek között a védői munkadíj) mennyiségének megállapítása mindenkor a sajtóbiróság hatáskörébe tartozik, mert egyedül ez képes az érdembe vágó költségek helyességét az igazság követelményeinek mfelelően mbirálni; s minthogy a magánvádlónak az a kifogása, h. a vádlott költségeinek mtéritéséről tanuk előtt kifejezetten lemondott, a sajtóbiróság által is könnyen megoldható előzetes kérdést képez : nem forog fenn semmi akadály az ellen, hogy a vádlott kérelme fölött a magánvádló tanúinak kihallgatása után érdemileg határozzon. (93. febr. 21. 1352/92.) 48. §. 2257. Curia : Nem képez semmiségi okot, hogy C. G. Mihály vádlottnak neve a vádlevélben némileg hibásan Íratott, mert az eltérés oly csekély, hogy a vádlevél kézbesitése akadálytalanul meg'történt. Az esküdtek határozatának felfüggesztése az ügy érdem őre tartozik, annak meg nem történte tehát alaki jogsérelmet nem képezhet. A kolozsváiri sajtóbiróság területén alkalmazásban levő sajtójogi szabályok törvényessége kétségbe nem vonható, mert az a tény, hogy az 186évi XL1ÍI. t-cz. 12. §-ában a minisztérium nyerte a felhatalmazást a törvénykezés terén szükséges intézkedések „saját belátása szerint'' és „felelőssége alatt" leendő megtételére, az összminiszteriumot ennek szervezetéből, valamint a szakminiszterek teljes személyes felelőségéből, folyó és az államkormányzat minden ágában érvényre jutott közjogi szabály értelmében csak a legfőbb elvek megállapítására és azok kivitelének elllenőrzésére kötelezi, a részeltes szabályok kibocsátása és foganatosítása azonban a szakminiszterek hatáskörébe tartozik és ezek által törvényesen eszközölhető. (1894. május 22. 4649.) 225S. Guria : Az eljárási szabályok 41. §-a értelmében az esküdteknek kell elkülönített helyen ülniök, nem képez tehát semmmiségi okot, h. a vádlott az ö védőjével egy asztalnál foglalt helyet. Nem sértetett meg az elj. 47. i;-a sem az által, h. a főtárgyalás folyamán az egyik pótesküdtnek sürgöny kézbesittetett, mert ez tőle a bíróság jelentése és a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint felbontatlanul nyomban elvétetett, de különben is ez a póttag az ügy eldöntésében részt nem vett. Valamint az sem képez a külvilággal való érintkezést, h. egy esküdt a közönség valamely tagjához szólani akart, mert ebben — a bíróság jelentése szerint — U. A. kir. tvszéki bíró és a hallgatóságnak egy tagja által megakadályoztatott és így nemcsak feleletet nem kapott, hanem még az sem tünt ki, h. kihez akart szólani. Az elj. szab. 49. §-a értelmében a vádlevél felolvasása után joga van ugyan a vádlottnak az ügy fölött előre nyilatkoznia, eme jogát azonban sem az általános kérdésekre történt kihallgattatása vagyis a tárgyalás szabályszerű mnyitása előtt, sem a bizonyítási eljárás tényleges befejezése után, midőn már a perbeszédek következnek, nem gyakorolhatja; nem panaszkodhatok tehát a vádlott jogsérelemről, ha a törvényes soron kivül föl nem szólalhatott, annál kevésbé, mert midőn az elj. szab. 49. §-a értelmében a szólás joga megillette és ennek gyakorlására felhivatott, eme jogát személyesen ugyan igénybe nem vette, hanem kívánatra védője gyakorolta. Nem vétethetett figyelembe vádlottnak az a panasza sem, h. magát bíráival közvetlenül meg nem értethette, tehát kellő hatással nem védekezhetett, mert neki az