Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

HŰN VÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá-is, ha a kir. ügyész nem felebbezi, felebbezheti ; tek., h. midőn a jbirórás. ság-ok előtt tárgyalt vétségek és kihágások eseteiben az ország azon réA sértett fél szében is, a melyben az ausztriai perrendtartás még hatályban áll, a (magánvádló) sértett félnek ily felebbezési jogkör biztosíttatott: ezzel a magyar förfölebbezése. vényhozásnak egy elvi kijelentése jutott érvényre, mely az elmúlt idők viszonyaiból ideiglenesen fenntartott büntető eljárási szabályok értelmezésénél és alkalmazásánál, mint a törvényhozás által felismert jog és igazság érvényt követel; tek. ezen legutóbb kifejezett szempontnak azon erejét és folyományát, mely szerint egy és ugyanazon állam törvényeinek rendszerében ugyanazon tárgyra vonatkozólag egymással ellentétes, egymásnak egyenesen ellenmondó törvények nem lehetnek érvényben, s a joggyakorlat által merev ellentmondó valóságukban nem tartathatnak fenn ; tek., hogy ily egymásnak ellentmondó törvények fennállása és gyakorlati érvényben tartása egy és ugyanazon államban a felismert igazságnak és jognak, e mellett azonban egyúttal a felismert igazságtalanságnak és jogtalanságnak tudatos és szándékos érvényesítését jelentené, a mi az állam fogalmával az államnak legfelsőbb törvényét képező jogmegvalósitó hivatásával ellentétben áll; tek., h. ebből kifolyólag oly esetekben, melyekben az állami törvényhozás, különös indokoknál fogva akadályozva van, a különböző törvények között fennálló ellentmondásokat uj törvény által mszüntetni: a jogfejlődés történelmének mszakitlan adatai szerint ilyenkor mindig a joggyakorlat lépett a jogot ennek az alkalmazásában rendszeresítő és egységesitő hivatásába, kiegyenlítve a mi az államilag utóbb felismert igazsággal összeférhetlen, a mi ennélfogva most már felismerten igazságtalannak: helytelennek és tarthatatlannak bizonyult: a mi tehát, midőn a régi állapotból ideiglenesen fenntartott egy részletintézkedést, szemben a felismert joggal, sőt ennek ellenére tovább is hatályban tartand: a törvényeknek, sőt magának a törvényhozásnak legfőbb elvével jönne összeütközésbe és éppen ezen legmagasabb irányzó elv erejét és hatályát tagadná meg, esetleg csökkentené ; tek., h. a kiegyenlítés és egységesítés rendszerének szükségét és módozatait ezen kir. Curia éppen a büntető eljárás terén felmerülő kérdésekre vonatkozólag mjelölte már büntető tanácsainak teljes ülésében, az 1887. évi január 28-án hozott 63. sz. döntvényében részletesen kifejtve azon szempontokat s körvonalozva azon határokat, a melyek szerint s melyek között ezen kiegyenlítő hivatásnak érvényesülnie kell; tek., h. ezen feladat, a mint ezt az idézett döntvény kifejezi, az által jut mvalósulásra, h. az elavult és helytelennek bizonyult, ennélfogva szükségszerüleg* erőtlenné vált részletintézkedéssel szemben a szokásjog szünet nélkül fejlődve, ezen fejlődésében az uj igazságokat felveszi, a mezáfolt régi szabályokat és rendelkezéseket ezekkel vegyíti, a hézagokat az uj elvvel és ennek folyományaival kitölti, a kételyeket ezeknek útmutatása szerint eldönti és ezen folytonos haladásában az elavult intézkedések természetét és alakját megváltoztatva, az élő jogrendet az ujabb kor felismert igazságainak követelményei szerint átalakítja ; tek., h. azon tétel, mely szerint a büntető eljárást mszüntető, vagy beszüntető határozatok ellen a károsított magánfél nem használhat jogorvoslatot a felsőbb bírósághoz való hivatkozás által, maga az 1853. évi ausztriai prdttás valódi értelme szerint sem oly vitátlan, a mint ezt a nálunk kifejlődött gyakorlat elfogadta, s azon terű-