Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

526 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá- megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. (92. febr. rás. 1. 11284/93.) Beismerés. 2178. Cxiria : Tek., h. vádlottaknak a vizsgálóbíró előtt több izben és különböző időkben eszközölt kihallgatása alkalmával tett beismerő vallomásaikban több oly tények adatnak elő, a melyek az eljárás folyamán beszerzett egyéb bizonyítékok szerint kétségtelenül valók és megtörténtek, ezekről tehát vádlottak oly részletességgel s oly egybevágóan, a mint ez az e.-foku bíróság ítéletének indokolásában igen helyesen kifejtve van, nem tudtak volna vallomást tenni, ha azoknál önmaguk cselekvőleg közre nem működtek volna, ezen vallomásuknak bizonyító erejét tehát a végtárgyalásoknál tett puszta tagadásuk meg nem dönti, s beismerő vallomásaiknak visszavonása csak akkor számithatna hitelre, ha kimutatnák, h. azokat a cselekményeket, a melyek valóban véghezvitettek, s a melyeknek tényezőiül a vizsgálat folyamán magukat vallották, más valaki vitte véghez, s h. ők nem saját közreműködésük folytán, hanem valamely más módon jutottak azoknak tudomására, ezt pedig vádlottak nem tették, de ennek elfogadására a vizsgálat sem nyújtott semmiféle alapot; tek., fa. vádlottaknak azon állítása, h. ellenük a vizsgálóbíró által kényszerítő eszközök használtattak volna, az eljárás adataival megezáfoltatott, s az e.-foku bíróság indokolásában gondosan és alaposan összeállított adatokkal kimutattatott vádlottak azon állításának tarthatatlansága is, mintha a vizsgáló biró az egyes vádlottak vallomásait nem saját bemondásuk szerint vette volna jegyzőkönyvbe ; tek., h. igaz ugyan, fa, a vizsgálóbíró előtt 1889. jan. 26-án P. J. azután tette az első beismerő vallomást, miután a vizsgálóbíró előtt azt állította, h. P. P. már bevallott mindent, s bevallotta azt is, h. P. J. volt a czinkos ; az is igaz ugyan, h. P. P. az előtt ily vallomást még nem tett, hanem csak ezután, vagyis akkor, a midőn P. P., a fentebbi előzmény után tett vallomásában, a gyilkosságnak általa és József fivére által való véghezvitelét beismerte, a midőn tehát P. J. is cselekvőségét a bűnös merénylet kivitelében felfedezettnek, s magát elárultnak tartotta ; tek., h. habár a vallomásnak ily módon való kivitele egyáltalán nem helyeselhető, s ha ez egymagában állana, mint megengedhetlen mesterkéléssel kivett vallomás bizonyítékul el sem lenne fogadható ; tek. mindazonáltal, h. nevezett vádlottak maguk sem állítják és másként sincs bizonyítva, h. későbbi kihallgatásaiknál bármiféle csel használtatott volna, nem állítják, h. későbbi vallomásaikat nem szabad akaratukból, teljes nyugodtsággal ós nem menten minden helytelen befolyástól tették volna ; tek., h. vádlottak szabad elhatározására s minden külső befolyás vagy suggestio távollétére mutat már az is, h. 1889. jan. 26-iki kihallgatás alkalmával együtt a P. P. tettességét vallották be, ellenben a P. J.-t, özv. B. J.-nét s Sz. J.-t terhelő adatokra és a cselekmény előkészítésére véghezvitelének részleteire nézve csak később, több izben és hosszabb időközökben eszközölt kihallgattatásaik alkalmával fokozatosan tettek vallomásokat s ezeket a vizsgálat befejezéséig folytonosan fentartották, sőt ujabb részletekkel pótolták, a mi arra mutat, h. nem valamely kényszer hatása alatt, hanem a töredelmes bünbánattól vezettetve, a lelkiismeret fokozatos ébredésének és erejének hatása alatt adtak számot bűnös merényletükről; tek., fa. vádlottak s különösen özv. B. J.-né beismerése szerint a szabadlábra helyeztetésük által nyert kedvező alkal-