Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

524 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá- szakértői következtetések is csak az önvallomással kapcsolatban birnak rás. jelentőséggel, e nélkül azonban puszta gyanuokokká válnak és miután Beismerés, az illető bírák előtt kijelentett határozott tagadással szemben az orvosszakértők előtt tett bíróságon kivüli beismerése nem szolgálhat marasztaló Ítéletre kellő alapul: mindkét a.-bíróság ítéletét G. Mátyásl-a nézve mváltoztatni, őt az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fölmenteni és azonnali szabadlábra helyezése iránt az intézkedést meg; tenni kellett stb. (94. márcz. 15. 1444.) 2175. Temesvári tábla: Habár vádlott biróságon kivül és a vizsgálóbíró előtt is beismerte, h. Z. György szalmakazalát ő gyújtotta fel, s habár e beismerésének visszavonását a végtárgyaláson elfogadhatólag nem indokolta ; mindazonáltal figyelemmel arra, h. vádlott ellen semmi oly körülmény, mely a gyujtogatásra való elhatározását indokolná, a vizsgálat, során fel nem merült, figyelemmel továbbá arra, h. a vádlott beismerő vallomása határozottan valótlanságot is tartalmaz, amennyiben nemcsak magát, hanem G. Tódort is terhelte, holott a vizsgálat adataiból, nevezetesen H. Móricz korcsmáros és Z. Juon tanuk vallomásából kitűnik, h. a G. Tódornak tulajdonított ténykedés puszta ráfogáson alapszik ; s minthogy a vádlottnak visszavont és részben valótlannak bizonyult vallomását, a mennyiben azzal önmagát terhelte, semmi adat nem támogatja, ama vallomását a kir. tábla a vádlott elitéltetésére megnyugvással elfogadható alapul nem vehette ; vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette és azonnal való szabadon bocsátást elrendelte. (91. derz. 1. 4029.) — Curia : Hhagyja. (92. okt. 11. 3109) 2176. Curia : Tek., h. vádlott a vizsgálóbíró előtt tett ama vallomását, h. ,.lehet, miként elkeseredésében arra határozta el magát, hogy sértettet agyonüsse és azért a baltát ismét kezébe kerítvén, M. Annát újból ütötte, a míg nem gondolta, h. talán most már meghalt", az ölési szándékra vonatkozó határozott beismerésnek tekinteni nem lehet; s tekintve, h. a végtárgyaláskor az ölésre irányzott szándékot határozottan tagadja; s tek., h. a sértett fején levő sértések egyike sem hatolt a csonthártyán keresztül s így a csont állagát nem sértette, tehát azok életveszélyessége is ki van zárva, ehhez képest vádlott tagadásával szemben az ölési szándék fenforgását már ez okból sem lehetett megállapítani, miért is a tábla ítéletének megváltoztatásával az e.-biróság ítélete ugy a minősítés, mint a büntetés tekintetében helybenhagyatik. (92. jan. 13. 5609/92.) 2177. Curia : Tekintve, hogy habár kétségtelen, hogy a bűntett elkövetésénél együtt volt bűntársnak a másik bűntársat azon cselekvőségre vonatkozó — melynél együtt voltak — terhelő vallomása — bizonyos körülmények között nemcsak nem utasítható vissza a bűnösség megállapításánál, hanem, h. az a birói valóvá tartás egyik főelemét képezi ; mindazonáltal e vallomásnak akár positiv ereje, akár negatív érvénye, a bizonyítás tanának az ész által abstrahált, általános uralomban levő szabályai szerint a következő feltételektől van függővé téve: 1. ..h. a terhelő bűntárs vallomásának tartalma ne legyen összeütközésben az eljárás alatt kiderített mis tényekkel és adatokkal" ; 2. ;.b. a vallomás ne adatott légyen úgynevezett suggestiv kérdésre; azaz: ne legyen ismétlése a terhelő bűntárshoz intézett kérdésnek"; 3. „li. a terhelt bűntárs ellen kiderített, ez