Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

352 BÜNTET ŐTÖRV ÉNY. 1878 : V. t.-cz. h. leányára lőtt, do tettének körülményeire, nagyfokú részeg-séggel védc279. §. kezve, emlékezni nem akar. Vádlott tettének lélektani indoka durva lelSzándékos kületéből folyó azon szokásában gyökerezik, h. részegségében családja emberölés, tagjait rendszerint bántalmazni szokta. Ezt igazolja M. M. és T. J.-né tanuk vallomása, ezen körülményt kellőképp megvilágítja Sz. György viselkedése a tett estéjén, a fiatal gyereklegémr még evésre sem volt betuszkolható a szobába, melyben gazdája ittas állapotban tartózkodott. Rendes szokása szerint járt el vádlott a szóban forgó alkalommal is, mert felébredvén rövid egy órai álmából, nejét megragadta és bántalmazni akarta, ki csupán T. Józsefné segélye folytán tudott menekülni. Lehet, h. ennek visszajöttét gondolta, midőn a pitvarba belépők elé ment és bántalmazási szándékának előbbi sikertelensége által izgatva, most már revolvert ragadt eszközül a sértésre. Akár ezen gondolattal, akár egyátalában szokásának kielégítést keresni indult, szándékának keletkezése lélektanilag megfejthető, másrészt az esetleg fennforgó tévedés, mint nem lényeges, tettének büntetőjogi beszámítását nem zárja ki. De más körülmény sem forog fenn, mely a beszámítást kizárná. Igaz ugyan, h. vádlott a nap folyamán sokat ivott ós nagy mérvben ittas volt, azonban részegsége nem volt oly fokú, mely szabad elhatározási képességétől mfosztotta volna, és habár részegsége forytán öntudata befolyásolva volt,, de bírt annak oly fokával, h. cselekménye bűnösségét felismerte és ezen felismerés mellett elkövetését elhatározta. Ezt tanúsítja azon eljárása, hogy feleségét bántalmazni akarva, őt megragadta és azon szöglet felé vonszolta, hol botjai állottak, mely eljárása igazolja, h. eszköz és czél tekintetében teljesen tisztában volt; tanúsítja az elővett revolver felhuZclStlj cl lövések ismétlése, a lövések elől megfutóknak az udvaron üldözése, tanúsítja továbbá azon nyilatkozata „agyonlőlek mindnyájatokat", tanúsítja végül a tvszéki orvos véleménye, ki vádlottnál beteges lelkiállapot tüneteit nem észlelte, sem a tett elkövetése előtt és alatt tanúsított viselkedése borlángmérgezést vagyis önkívületi állapotot nem tanusit. A büntetés kimérésénél nagymérvű részegsége és büntetlen előélete enyhítő, míg saját gyermekének bántalmazása, annak súlyos megsértése, súlyosító körülményül vétettek figyelembe. Vádlott az ifj. K. János sérelmére elkövetett szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmentendő volt, mert a tárgyalás során megállapittatott, h. ő fiát meg nem támadta, revolveréből reá nem lőtt, sőt ellenkezőleg a fiu volt az, ki a revolvert tőle elvenni akarta, e czélból csövénél jobb kezével megragadta és mert vádlott ekkor sem engedte, a forgónál is mragadta, minek következtében a pisztoly elsült és ifj. K. Jánost msértette ; mely eredmény, az előadottak szerint, a sértett vigyázatlanságának következménye és ekként vádlott terhére nem róható. (1891. jun. 25. 1800.) — Curia : Tek., h. vádlott id. K. János az eljárás adatai szerint a tett elkövetésének napján már a délelőtti órákban egyes gazdáknál, utóbb pedig a korcsmákban nagyobb mcnynyiségü szeszes italt fogyasztott el s délután kél óra tájban már részegen tért haza, tekintve, h. ekkor fél liter szeszt hozatva s azt pálinkává hígítva ötödmagával ezt is elfogyasztotta, mitől oly részeg lett, h. az asztal mellett ülve s fejét karjára hajtva elaludt és midőn este 5 óra tájban künn járt, több izben felbukott s a falhoz ütődött; tekintve, h. a pitvar, melyben a lövéseket tette, teljesen sötét volt, annyira, h. leánya vádlottá