Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 540 értelemben való megállapítása mellett vádlott cselekménye nem a halált 1878 : V. t.-cz. okozott súlyos testi sértés, hanem a btkv. 279. §-ba ütközős zándékos 279. §. emberölés bűntettét képezi (92. szept. 22. 2003.) Szándékos 1S75. Nagyváradi tvsze'k : A vizsgálat és a főtárgyalás adatai sze- emberölés rint biharfélegyházai lakos B. Imre és neje szül. B. Zsófia az 1893. évi jan. 8. (vasárnap) délután átlátogatlak lakostársuk és közelükben lakó U. Zsigmond vádlotthoz, honnan többek társaságában borozó házigazda indítványára az azon napon estve tartott tánczmulatságba mentek. B. Imréné az alkalomhoz öltözve nem lévén, férje engedelmével V. Imre suhancz-legény társaságában este 7—8 óra körül átöltözködés végett hazament. U. Zsigmond, a ki — állítása szerint — B. Imrénével ennek férje által is tudott szeielmi viszonyt folytatott, már előzőleg arról értesülvén, h. B. Imréné V. Imrével kezd bizalmas lábon állani, a történendők megtudása végett B. Imrével csakhamar utánuk ment s a midőn B. Imre lakásánál az ablakon át meglátta, h. az öltözködő B. lmrónét — a mikor ez a komótból valamit kivenni akart — V. Imre megcsókolta, az előzőleg jószágai megtekintésére eltávozott s az istállóból visszatérő B. Imrét erre figyelmeztetve, izgatottságában a lakás ablakát betörte, majd B. Imre után a szobába belépve, V. Imrét pofon vágta s B. Imrét feleségével szemben hasonló eljárásra szólitván fel, miután az ezt megtenni megtagadta és B. Imréné őt eljárásáért kiutasította e szavakkal: „menjen innen s ha még egyszer beteszi ide a lábát, kiforrázom a szemét", egyedül eltávozott s visszatért a mulatságba és ott mulatott tánczolva, sörözgetve éjfél utáni egy óráig. Ekkor hazament és lefeküdt, a tánczmulatságban megfogamzott azon elhatározással, h. a B. Imrénével folytatott viszonyában beállott változás miatt H. Imrénét s magát megöli; az izgatottság miatt azonban aludni nem tudván, reggel 6 óra körül felkelt s magához vévén 6 lövegű forgópisztolyát, a „fehér ló" korcsmába ment s itt pálinkázott U. Imre, Cs. Sándor s A. Ferencz társaságában mintegy óra hosszáig ; 7-—8 óra körül nyitott be 15. Imréék lakásába s az itt talált B. Jánosnétól — B. Imre édes anyjától — megtudván, h. B. Imre KisMarjára ment a vásárra, a konyhán keresztül a másik szobába ment, itt köszönés után a szobában volt B. Imrénét arczul vágta, azután annak egyik kezét megfogva egy lépés távolból kétszer rálőtt, mikor pedig B. Imréné a segélykiáltásra B. Jánosnó által betaszított ajtón kiszaladt, ezt kiálltva „ne viríts tovább", utána lőtt, e harmadik lövés azonban B. Jánosnét érte. A konyha másik oldalánál levő szobába húzódó B. Imrénéhez az ajtó elzárása miatt bemenni nem tudván, eltávozott és visszament a korcsmába, a hol a forgó pisztolyt U. Imre ős társai elvevén, a szőlőhegyekre szökött; innen azonban harmad nap, vagyis január 11. Nagyváradra jővén, a központi vizsgáló birónál kihallgatásra jelentkezett, a mikor is letartóztatott. Az eljárás adatai és pedig a sértettek vallomásával, továbbá a 6. sz. alatti s az 1893. jan. 9. kiállított látleletekkel igazoltnak veszi még a tvszék : h. B. Imréné hátgerincze és bal hónalján egy közvetlen közelből eredő, a szakvélemény szerint 20 nap alatt, sértett előadása szerint két hónap alatt gyógyult, B. Jánosnó pedig a jobboldali alhas táján egy gyengült löveg által okozott, a szakvélemény szerint ugyancsak 20 napon belül, sértett előadása szerint hat hét alatt gyógyult sérelmet szenvedett a vádlott által tett lövések következtében.