Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 540 értelemben való megállapítása mellett vádlott cselekménye nem a halált 1878 : V. t.-cz. okozott súlyos testi sértés, hanem a btkv. 279. §-ba ütközős zándékos 279. §. emberölés bűntettét képezi (92. szept. 22. 2003.) Szándékos 1S75. Nagyváradi tvsze'k : A vizsgálat és a főtárgyalás adatai sze- emberölés rint biharfélegyházai lakos B. Imre és neje szül. B. Zsófia az 1893. évi jan. 8. (vasárnap) délután átlátogatlak lakostársuk és közelükben lakó U. Zsigmond vádlotthoz, honnan többek társaságában borozó házigazda indítványára az azon napon estve tartott tánczmulatságba mentek. B. Imréné az alkalomhoz öltözve nem lévén, férje engedelmével V. Imre suhancz-legény társaságában este 7—8 óra körül átöltözködés végett haza­ment. U. Zsigmond, a ki — állítása szerint — B. Imrénével ennek férje által is tudott szeielmi viszonyt folytatott, már előzőleg arról értesülvén, h. B. Imréné V. Imrével kezd bizalmas lábon állani, a történendők meg­tudása végett B. Imrével csakhamar utánuk ment s a midőn B. Imre lakásánál az ablakon át meglátta, h. az öltözködő B. lmrónét — a mikor ez a komótból valamit kivenni akart — V. Imre megcsókolta, az előző­leg jószágai megtekintésére eltávozott s az istállóból visszatérő B. Imrét erre figyelmeztetve, izgatottságában a lakás ablakát betörte, majd B. Imre után a szobába belépve, V. Imrét pofon vágta s B. Imrét feleségé­vel szemben hasonló eljárásra szólitván fel, miután az ezt megtenni meg­tagadta és B. Imréné őt eljárásáért kiutasította e szavakkal: „menjen innen s ha még egyszer beteszi ide a lábát, kiforrázom a szemét", egye­dül eltávozott s visszatért a mulatságba és ott mulatott tánczolva, söröz­getve éjfél utáni egy óráig. Ekkor hazament és lefeküdt, a tánczmulat­ságban megfogamzott azon elhatározással, h. a B. Imrénével folytatott viszonyában beállott változás miatt H. Imrénét s magát megöli; az izga­tottság miatt azonban aludni nem tudván, reggel 6 óra körül felkelt s magához vévén 6 lövegű forgópisztolyát, a „fehér ló" korcsmába ment s itt pálinkázott U. Imre, Cs. Sándor s A. Ferencz társaságában mintegy óra hosszáig ; 7-—8 óra körül nyitott be 15. Imréék lakásába s az itt talált B. Jánosnétól — B. Imre édes anyjától — megtudván, h. B. Imre Kis­Marjára ment a vásárra, a konyhán keresztül a másik szobába ment, itt köszönés után a szobában volt B. Imrénét arczul vágta, azután annak egyik kezét megfogva egy lépés távolból kétszer rálőtt, mikor pedig B. Imréné a segélykiáltásra B. Jánosnó által betaszított ajtón kiszaladt, ezt kiálltva „ne viríts tovább", utána lőtt, e harmadik lövés azonban B. Já­nosnét érte. A konyha másik oldalánál levő szobába húzódó B. Imréné­hez az ajtó elzárása miatt bemenni nem tudván, eltávozott és visszament a korcsmába, a hol a forgó pisztolyt U. Imre ős társai elvevén, a szőlő­hegyekre szökött; innen azonban harmad nap, vagyis január 11. Nagy­váradra jővén, a központi vizsgáló birónál kihallgatásra jelentkezett, a mikor is letartóztatott. Az eljárás adatai és pedig a sértettek vallomásá­val, továbbá a 6. sz. alatti s az 1893. jan. 9. kiállított látleletekkel iga­zoltnak veszi még a tvszék : h. B. Imréné hátgerincze és bal hónalján egy közvetlen közelből eredő, a szakvélemény szerint 20 nap alatt, sér­tett előadása szerint két hónap alatt gyógyult, B. Jánosnó pedig a jobb­oldali alhas táján egy gyengült löveg által okozott, a szakvélemény sze­rint ugyancsak 20 napon belül, sértett előadása szerint hat hét alatt gyógyult sérelmet szenvedett a vádlott által tett lövések következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom