Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 333 képező rágalmazó állítását a vizsgálat adatai szerint négy személy előtt 1878 : V. t.-CZ. tette s a nyilvánosságot a hely nyilvánossága is megállapítja, vádlott 262. §. által a magánvádlónak mint járásbirónak hivatali kötelességére vonat- Nyilvános kozólag a tárgyaló főszolgabíró és többek előtt oly helyen, hol a mjelenés rágalmazás korlátozva nem volt, tett állítása, habár az állítást csak két tann bizo- vagy becsünyitja, miután nem volt kizárva annak lehetősége, h. a magánvádló ellen kísértés. intézett rágalmazó kifejezéseket a többiek is hallhassák: nem a BTK. 25S. §-a alá eső rágalmazás, hanem a BTK. 262. §-a alá eső nyilvános rágalmazás vétségét állapítja meg, ennélfogva vádlott ez utóbbi vétségben vétkesnek kimondandó és az e.-biróságilag mhatározott fő- és mellékbüntetés a nyilvános rágalmazás vétségeért megállapítottnak tekintendő volt. Ezzel a változtatással az e.-biróság ítélete egyebekben indokainál fogva hhagyatott, (91. decz. 15. 3687.) — Curia: Hhagyja. (92. november 23. 3583.) 1855. Pestvidéki tvszék: V. A. István a BTK. 258. §-ában megharozott rágalmazás vétségében bűnösnek nyilvánittatik. Ind. : A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint id. A. János, rákos-palotai lakos, az ottani községi elöljáróság előtt 8 frt 50 kr. s járulékai iránt beperelte V. V. Istvánt, minek következtében most nevezett az 1890. évi márczius 29-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a kereseti követelés és 24. kr. bélyegköltség mfizetésében itéletileg' jogérvényesen marasztaltatok. V. V. István azonban a marasztalási összeget meg nem fizetvén, nála 1890. évi július hó 17-én K. Ignácz községi végrehajtó által vhajtás foganatosíttatott. Vádlott beismeri, h. ezen vhajtás alkalmával, saját neje, valamint K. Ignácz és A. András jelenlétében az előtte felolvasott fenti jegyzőkönyvet hamisnak nyilvánította, annak íróját T. Gy. községi másodjegyzőt pedig semmirevalónak nevezte. Beismeri, továbbá vádlott, h'. ugyanazon napon a községházánál mjelenvén, a M. György és G. Ignácz ujabb tanuk jelenlétében előbb emliteit rágalmazó és becsületsértő kifejezését ismételte. Tek. azonban, h. ,a vádlott magánlakásán felmerült esetre nézve annak saját neje tanúnak nem tekinthető, s igy e cselekmények összesen négy tanú előtti elkövetése a BTK. 262. §-ában feltételezett nyilvánosságot meg nem állapítja; tek. továbbá, h. vádlott azon cselekménye, h. rágalmazó és becsületsértő állításait a községházánál ismételte, még magában minősítő körülményt nem képez ; tek. másrészt, h. a vádlott által magánvádlóról mint közhivatalnokról állított tény valódisága esetében a bűnvádi eljárás megindítására elégséges okot képezhetett volna : ez okoknál fogva vádlottat, figyelemmel arra, h. a rágalmazás az enyhébb beszámítás alá eső becsületsértést magjában felöleli, utóbbi tehát előbbivel jelen esetben csak eszmei halmazatban fordiü elő, csakis a BTK. 258. §-ában mhatározott rágalmazás vétségében kellett bűnösnek nyilvánítani és pedig annál inkább, mert vádlott a vizsgálat során használt, sőí a végtárgyalás elején is fentartott védekezéstől utóbb elállván, maga is beismerte, h. a községi elöljáróságnak 1890. évi márczius 29-én felvett jegyzőkönyv a valóságnak mfelel. (91. nov. 6. 10,617.) — Bp. tábla : Az e.-biróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján és még azért is hhagyja, mert T. Gy. panaszosnak a végtárgyaláson tett vallomása szerint is V. V. István vádlott a rágalmazást a községházában ugyan, de a jegyzői irodában, és igy nyilvános jelleggel nem biró helyiségben követte