Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTÖRVÉNY hozta az utczán az újszülöttet s kérdezte l.-r. vádlottól, h. kié, az l.-r. 1878 : V. t.-cz. vádlott azt felelte, h.az övé, mit tanú nem hitt, erre l.-r. vádlott odasúgta 254. §. tanúnak, h. B. Rózáé az újszülött. Viszont 2.-r. vádlott mint felbujtó a bün- Családi állás részesség bűntettében azért mondatott ki bűnösnek, mert a vizsgáló biró elleni büncseelőtt tett azon beismerésük, h. ő költött neveket sorolt fel l.-r. telieltelőtt, lekmcnyek. de ezt semmivel sem indokolván, bűnössége beismerő vallomásán alapszik. A büntetés kiszabásánál a BTK. 91. §. vádlottak büntetlen előéleténél, 2.-r. vádlottra nézve pedig különösen azon oknál íogva alkalmaztatott, h. ő mint anya, leánya hirnevének megóvása érdekében az édes anyai érzés befolyása alatt állt, sulyositó körülmények pedig fenn nem forognak. — .4 m. kir. Curia: Tekintve, h. K. P.-né G. T. l.-r. vádlott a vizsgálat rendén azt is tagadta, h. B. F.-né 2.-r. vádlott Róza leányát ismerte s tudta volna, h. az terhes állapotban van s azt állitotta, h. az általa felvállalt kis leány szoptatása idején csak második hónapjában tudta meg, h. az B. R. törvénytelen gyermeke ; tek., h. l.-r. vádlott ezen vizsgálati vallomásától eltérőleg a végtárgyaláson már beismerte, h. nemcsak B. F.-né 2.-r. vádlottat ismerte igen jól, járván annak házába is, hova tejet hordott hanem annak Róza leányát is s látta ezt terhes állapotában és azután is; tek., h. l.-r. vádlott azt is beismerte, h. éjjel mindjárt megszületése után vitte hozzá 2.-r. vádlott a kisdedet, a mikor mindjárt annak szoptatását és ápolását is hét hóra havi 10 írtért a vagyonos 2.-r. vádlottól elvállalta: tek., h. l.-r. vádlott már ezen általa beismert körülményekből is alaposan gyaníthatta, hogy az általa felvállalt kis leány nem azé az ismeretlen n.-kőrösi asszonyé, ki felől szerinte 2.-r. vádlott előtte állitotta, h. váratlanul az ő lakásán lebetegedett; tek., h. l.-r. vádlott a végtárgyaláson azt is kijelentette, h. más gyermekét ugyan még nem szoptatta, do a B. Rózáét mégis elvállalta; tek., h. 1 -r. vádlott bűnösségére nézve 2.-r. vádlottnak a körülményekkel megegyező és a végtárgyaláson annak szemébe mondott terhelő vallomása is gyanuokot képez : ezen és az a.-foku bíróság Ítéletében felhozott egyéb indokoknál fogva K. P.-né első vádlott bünösség'e itt is megállapíttatik. Tek., h. a fenforgó esetben a 254. §-ban mhatározott családi állás elleni bűntett az által követtetett el, h. épen az anyakönyvi intézménynek, mely leginkább hivatva van a családi állás bűnös mhamisitása ellen biztosításul szolgálni, hitelessége játszatott ki, a mennyiben a születési és keresztelési anyakönyvbe, mint közokiratba, a mkereszteltetett kisded származására vonatkozólag valótlan tények é.i nyilatkozatok bevezetése eszközöltetett, ennélfogva az elsőbiróság helyesen minősítette l.-r. vádlottra nézve a vádbeli cselekményt a 354. §-ban mhatározolt, de a 4^0. §. első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségével, a 95. §. szerint eszmei halmazatban álló családi állás elleni bűntettnek. Tek. azonban K. P.-né l.-r. vádlottnál büntetlen előéletén felül még azon nyomatékos enyhítő körülményt is, h. akkor, mikor a leányt szoptatás és mkeresztelés végett B. J.-né 2.-r. vádlottól átvette, ennek mint régi ismerősének mint anyának, £11. nagyanyának annyira befolyása alatt állott, h. azon pillanatokban cselekménye egész horderejét kellőleg mérlegelni nem volt képes, ezen vádlott a 92. §. alkalmazásával a közokirathamisitás vétségével eszmei halmazatban álló családi állás elleni vétségben mondatik ki bűnösnek s hivatkozással a 20. §-ra három havi fogbázra Ítéltetik. Tek , h. a vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai
