Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

310 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t.-cz. B. E.-nek kiadott gyermek valóban törvényes leszármazó gyermeke e az 254. §. elhalt B. E.-nek bizonyítékot nem képeznek, a közokiramisitás bűntettét Családi állás a családi állás elleni bűntett mellett még" eszmei halmazatban sem találta elleni büncse- vádlott terhére megállapíthatónak. De mellőzendőnek találta a védelem lelemények, részéről a végtárgyalás és felebbezés során felhozott amaz érvelést is, mely szerint a cselekmények büntethetősége a BTK. 67., 106. és 107. §-ai rendelkezései alapján kétségbe vonatott. A védelem az elévülést azon az alapon vitatja ugyanis, h. B. E.-né 1880-ban irta azon levelet K. K. M. atyja K. J.-nek, a melyben arczkép és hajfürt kíséretében álnokul azt állította, h. a gyermek mhalt. Minthogy pedig vádlott ellen a büvádi-feljelentés csak 1886. május 26-án, tehát a fenti időpontból számítva öt év letelte után tétetett meg, a cselekmény büntethetősége elévült. Ámde vannak olyan büntethető cselekmények, melyeknél a határ nem fűződik a cselekmény egyetlen mozzanatához, hanem a cselekmények egész lánczolatához és pedig akként, h. mihelyest a jogellenes akarat szülte ténykedés elmaradt mszünik a hatás, a jogellenes eredmény. A BTK. 254, §-« által mhatározott családi állás elleni büntettek elkövetése egyes mozzanatainak is az a legsajátosabb természete; idegen csecsemő-gyermeknek a családba való becsempészésénél eltitkolásánál és családi állásának mváltoztatásánál is e határ nem egyedül a becsempészés vagy az eltitkolás, egy külsőleg is felismerhető tényéhez fűződik, hanem hozzá fűződik azon csalárd fondorkodó, állandó magatartásához, mely által mások valamely gyermek családi állása iránt tévedésbe ejtetnek, s maga a büntetendő cselekmény nem csupán a tévedésbe ejtés, hanem főleg a tévedésben tartás által követtetik el. B. E.-né is a terhére megállapított családi állás elleni bűntetteiét nem egyedül az által követte el, h. K. K. M.-t szülei előtt eltitkolta, hanem főleg az által, h. őt. B. E. családjába becsempészte s annak törvény szerint megillető családi állását évek hosszú során keresztül mváltoztatta. És ezt nem egy külsőleg időben és módban felismerhető tényével, hanem éveken keresztül tartott azon csalárd magatartása által idézte elő, mely által először férjét, azután a külvilágot s végre férje rokonait tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta, elhitetvén, h. a csecsemőkorában a B. E. családjába becsempészett, általa nevelt s férje B. E. családi és keresztnevén nevezett gyermek valóban az ő házasságukból származott gyermek. Minthogy pedig B. E. a fondorkodó magatartása állandó volt s legutoljára külső kifejezésre az 1885. nov. 18-án mtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával jutott, ennélfogva a cselekmény büntethetőségének hiánya elévülés okából szóba se jöhet. A védelem a cselekmény büntethetőségének hiányát továbbá azon az alapon vitatja, h. B. E.-né ténye nem is befejezett bűncselekmény hanem kísérlet csupán, a melytől önként elhárította az által, hogy mielőtt a bűnvádi eljárás ellene megindittatott, az eredményt, mielőtt cselekménye felfedeztetett volna, önként elállott, illetve az igazi tényállást hivatalos adoptálás által köztudomásra hozta. B. E.-né azonban a beigazolt tényállás szerint terhére rótt családi állás elleni büntetteti nem csak mkezdette, de be is végezte. A bűncselekmény ugyanis bevégzettnek tekintendő, ha a cselekmény által annak törvényben megállapított fogalma ki van merítve s ha a jogsértés mtörtent. Hogy B. E.-né ténye a BTK. 254. §-ában mhatározott családi állás elleni bűntett ismérveit teljesen kimeríti, az a beigazolt tényállásból egészen nyilvánvaló, h. pedig a jogellenes aka-