Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

306 BÜNTETŐTÖRV ÉN Y. 1878 : V. t.-cz. 180Í). Bpesti tábla : Természet elleni fajtalanság- alatt nem minden 242. §. szemérmet sértő cselekmény, banem csak a nemi közösülést utánzó, a Természet eZ-nemi közösüléshez hasonló cselekmények értendők, a melyek legalább leni fajtalan- az egyik nél nemi ösztönének természetellenes kielégítésére irányulnak. sdg. Általánosan el van fogadva jelesül az, h. az u. n. manustapratió a természet elleni fajtalanság tényálladékát meg nem állapítja, annál kevésbé, állapithalja meg azt tehát a nemi részeknek egyszerű fogdosása, mely még amannál is kevesebb. A vádlott terhére rótt az a cselekmény tehát, h. V. N. 10 érés fiúnak nemi részét fogdosta, a természet elleni fajtalanság tényálladékát meg nem állapítja s mint egyszerűen szemérmet sértő cselekmény csak a BTK. 249. §-a alapján volna büntethető. Mintll. azonban ennek a §-nak egyéb tényálladéki elemei, jelesül a nyilvános elkövetés s az ez általi közbotrány okozása vádlott cselekményében hiányoznak s igy vádlott ez alapon sem büntethető, felmentése indokolt. (92. máj. 30. 2246.) — Citria: Hhagyja. (93. ápr. 25. 10,068 92.) 243. §. 1810. Pozsonyi tábla : Az elsőbiróság ítéletét ugy a minősítés, mint Vérfertőzte- a büntetés tekintetében mváltoztatva, vádlottat a BTK. 243. §. 2. pontja ^es- alá eső fajtalanság bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért a BTK. 92. §-a alkalmazásával nyolcz hónapi börtönbüntetésre és a BTK. 250. §-a alapján három évi hivatalvesztésre itéli. Ezekkel a változásokkal az Ítéletet helybenhagyja. Ind.: A BTK. 233. §-a épp ugy nem nyerhet alkalmazást, mint a BTK. 232. §-a, mert a vádlott sem erőszakot, sem fenyegetést nem használt, és tettét unokájának nem a BTK. 232. §-a 2. pontjában meghatározott állapotban követte el. Ugy a vádlott, mint unokája, nemkülönben P. Róza tanú vallomásából nyilvánvaló, h. a vádlott szándéka a BTK. 243. §. 1. pontjában körülirt vérfertőztetés bűntettének elkövetésére irányult és eme szándéka nem talált ellenzésre unokájánál, a 15-ik életévét betöltött H. K.-nál, mert ez azt állítja, h. nagyatyja kívánságát teljesíteni kötelességének vélte, bár beismeri, h. anyja már egy ízben nagyon mverte, midőn rajtakapta, h. nagy atyja kívánságára szeméremsértő cselekményt követett el. Azonban a BTK. 243. §-ába ütköző vérfertőztetés kísérletének büntette még sem állapitható meg, mert a vérfertőztetés tényelemét a nemi közösülés képezvén, e bűntett kísérletének megállapítása oly cselekvéstől feltételeztetik, mely e büntettet a fajtalanság egyéb nemeitől mkülönbözteti. A jelen esetben azonban az, h. vádlott a leányt lefektette, ennek ingét felhajtotta, a gatyáját leeresztvén, hímvesszőjét kezébe vette s a leány elé állt, a vérfertőztetésre irányzott oly előkészítő, egyszersmind azonban bevégzett fajtalankodást képező cselekmény, mely még a közösülés megkísérlését magában nem foglalja. A vérfertőztetésre irányzott ezen előkészítő cselekmény, befejezett, fajtalankodást képez mert a BTK. 243. §. 2. bekezdése a fajtalanságnak nem a 241. és 244. §§. szerint büntetendő természetellenes nemeire vonatkozik, hanem miként a BTK. 233. §. eseteiben az erőszak vagy fenyegetés alkalmazásánál fogva, ugy a BTK. 243. §-a szerűit az egyenes ágbóli vérségi kapocsnál fogva mint fajtalanság büntetendő a férfi e's nő közt felmerült minden oly szemérmetlen cselekedet — habár nemi közösülést nem képez is — melyet a tettes bvja kéjelgés czéljából követett el. Minélfogva, ha a tettes intentiója nem is terjedt volna tovább, mint arra,