Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

292 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-CZ. K. Mór és K. Lipót ellen tett feljelentésére vonatkozóan az emiitett 227. §. ismérv fenforogna, a fent előadottak szerint bebizonyitottnak nem tekintHamis vád. hető : mindezeknél fogva a kir. tábla nem találta megállapíthatónak, h. M. Ágnes vádlott a most nevezettek ellenében akár aBTK. 227. §-ában körülírt hamis vád bűntettét, akár a BTK. 229. §-a szerint büntetendő hamis vád vétségét elkövette volna. De ama körülménynél fogva, h. a fentiek szerint M. Ágnes a rajta elkövetett erőszakos cselekvény ékre vonatkozó ténybeli állításait az ö saját, habár csak képzelt észlelése alapján valóknak tarthatta, nem állapitható meg eme ténybeli állításokra vonatkozó feljelentése miatt a BTK. 260. §-ában körülírt rágalmazás sem, mert ha ő abban a meggyőződésben volt, h. eme tényekről közvetlen észlelése alapján birt tudomással, ugy őt az eme biztosnak vélt tudomása alapján emelt vád tekintetében a gondatlanság sem ter/teli. A. H. János sérelmére elkövetett hamis vád bűntettében azért sem volt M. Ágnes bűnösnek nyilvánítható, mert a most nevezett a vizsgálat folyamán sértettnek történt kihallgattatása alkalmával a feljelentésnek H. János ellen irányuló ténybeli állításai közül csupán azt tartotta fenn, h. H. János szolgabíró az elönyomozat folyamán csendőrt állított melléje, sőt mkötöztetéssel és elzárással fenyegette, ba a zsidók elleni vallomását vissza nem vonja ; továbbá, h. a nevezett szolgabíró maga is beismeri, 7. naplószám alatti vallomásában, h. M. Ágnes vádlottat csendőrök által idéztette és a kihallgatás alkalmával állítólag tanúsított illetlen magaviselete miatt a csendőrök segítségének igénybevételével és letartóztatással fenyegette ; minth továbbá N. Ferencz és ifj. M. Mihály tanuk 25. naplószám alatti vallomásai, ugy a nevezett szolgabíró 7. naplósz. a. vallomása szerint tény az, h. a szolg'abiró a községi elöljárók előtt azt mondotta, miszerint M. Ágnes bujakóros betegsége miatt ment Budapestre ; minth. ezenkívül M. Ágnesnek az elönyomozat folyamán 1886. évi június 29-én felvett és az előnyomozati iratokhoz XIV. csatolt vallomásának utolsó pontja szerint tény az is, h. a szolgabíró M. Ágnest a vallomásában előadottak valószinütlenségére figyelmeztetvén, a valóság előadására, vagyis a szolgabíró által valótlannak kijelentett vádjának visszavonására felhívta ; minth. ezek szerint a M. Ágnes által sértettként történt kihallgatása alkalmával H. János szolgabíró ellen panaszképp előadott ténybeli állitások lényegükben véve valóknak bizonyultak; az a körülmény pedig, h. a vádlott értelmi korlátoltságánál fogva, a neveletlen magaviselete miatt ellene használt fenyegetést a vallomásának visszavonása czéljából alkalmazottnak vélte : továbbá, hogy a bujakóros betegségére vonatkozóan a szolgabiró által az akkor fenforgott körülmények között teljesen indokolatlan tett nyilatkozatban az ö személye ellen intézett sértést látott és e miatt panaszt emelt, sem a hamis vád büntette vagy vétségének, sem pedig a rágalmazás vétségének tényálladékát meg nem állapítja : ennélfogva M. Ágnes vádlottat a H. János sérelmére elkövetett hamis vád bűntettének vádja alól is fel kellett menteni. A W Mórné és M. Ignácz sérelmére elkövetettnek állított hamis vád büntette miatt a kir. ügyész által emelt és a végtárgyaláson is fentartott vád alól végül azért volt M. Ágnes vádlott felmentendő, mert az e.-birósági Ítélet indokolásában előadottak szerint a vád tárgyát képező hamis vád folytán a bűnvádi eljárás a nevezettek ellen emelt vádja tudva hamisnak bizonyulna is, az nem a hivatalból üldözendő