Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

?88 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t-CZ, fogva, nyilvánvaló h. vádlott az eskü letételekor a döntő ténykörülményre 219. §. nézve ténybli tévedésben volt s igy hiányzik cselekményében ugy a Hamis eskü. BTK. 75. §-ában mkivántató szándékosság, mint a gondatlanság is. Ehhez képest a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és a most felsorolt indokoknál fogva az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. (1893. febr. 28. 6D09/H2.) 1770. Cwria : A polgári perben nem az képezte a lénj'eges körülményt, h. a vádlott mikor és mi czimen kötelezte magát a fizetésre, nevezetesen, h. eme kötelezés a czipők visszaadásánál rögtön a A'ádlott irodájában, vagy később a sértett üzleti helyiségében, továbbá, h. árkülönbözet vagy ráfizetés czimén történt-e ? hanem az volt lényeges, vájjon a vádlott a használt ezipőknek ujakkal kicseréléséért előzetesen kötelezte-e magát bizonyos -fizetésre ? s minthogy vádlott a polgári perben e körülményre a főesküt tagadólag letette, a bünperben pedig a tanuk annak ellenkezőjét bizonyították be valónak : amaz eskü a per lényeges körülményére nézve a valósággal ellenkezik. Tek. azonban, h. a sértett fél az esküt mellékes körülmehynyel bonyolított oly helytelen szövegben kínálta oda, mely annak le'nyege iránt a vádlottban tévedést kelthetett, s mert a kifogástalan előéletű és vagyonos vádlottról fel sem tehető, h. néhány írtért hamisan akart volna esküdni: cselekményének elkövetésére nézve a szándékosság meg nem állapitható, és ennélfogva a kir. itélő táblának felmentő ítélete a BTK. 75. §-a alapján hagyatott helyben. (1893. évi ápr. 7., 1890. sz.) 1777. Marosvásárhelyi tábla : A bűnügyi iratokhoz csatolt kisebb polgári perben felvett tárgyalási jkv. tanúsága szerint S. J. vádlott az idősb O. J. közötti visszahelyezési ügyben eskütől feltételezett egyezség jővén létre, ennek következtében vádlott a magyar nyelven szövegezett, de német nyelvre lefordított eskü tartalma szerint, az esküt le is tette ; tninth. azonban az eskü német fordítása, melynek szövege szerint tette le vádlott az esküt, annyira érthetetlen, hogy azt az eskü magyar szövege nélkül önállóan megérteni nem is lehetne s igy meg nem állapitható, hogy vádlott tényleg minő döntő körülményekre nézve tette le az esküt, ennélfogva ellene a btkv. 219. §-ában mhatározott hamis eskü bűntettének tényálladéka fenn nem forogván, az elsőbirósági Ítélet mváltoztatásával, vádlottat eme bűntény alól felmenteni kellett. — Curia: Hhagyja. (93. márcz. 27., 9691 ) 1778. Curia: Tek. arra, h. vádlott ama határozott tagadásával szemben, h. a bűnjelt képező 106 frtos váltón levő Gy. György nevét nem ő irta, egyedül az érdekelt W. Ferencz vallomása és a szakértők mállapitása képezik a terhelő adatokat; tek. arra, h. maguk az a.-birósági Ítéletek sem helyeztek súlyt a W. Ferencz vallomására, aki ez ügyben azáltal, h. a váltó értékét ő vette fel, de fizetési képtelensége következtében azt visszatéríteni nem tudta, leginkább érdekelt lévén, vallomása birói mgyőződést keltőnek e helyütt sem volt elfogadható ; tek. arra, h. a szakértők terhelő véleményével szemben, habár a bűnjelt képező váltón látható Gy. György névírása a vádlott egyéb nem kifogásolt névaláírásaival hasonlatosnak találtatik is, nem hagyható figyelmen kívül vádlott által védelmére felhozott ama körülmény, h. a bűnjelt képező 106 frtos váltót megelőzően, W. Ferencz részére kiállított más váltót, ennek fizetés-