Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTŐRVÉNY. 263 ságát kizárja: mindkét alsóbbfoku bíróság- ítéletének megváltoztatásával 1878:V. t.-CZ. vádlott M. András a halált okozott súlyos testi sértés bűntettének vádja 79. §. alól a BTK. 79. §-a alapján felmentetik. (93. ápr. 12. 9431/92.) Jogos védelem. 1719. Curia : Jóllehet a ténytanuk vallomása szerint L. Sándor a nádpálczáját már leeresztette akkor, midőn vádlott a kését nyakába döfte, mindazonáltal tek., h. vádlott, miként ugyancsak a ténytanuk előadásából kitűnik, az ólmos végű bottal a fejére mért ütésekre lehajolva, fejét kabátja gallérja alá húzta s egyszersmind a csizmaszárában levő kés után nyúlt, e közben pedig a hátára még egy ütést kapott s erre felegyenesedve, nyomban szúrta meg L. Sándort; tek., h. vádlott, midőn így cselekedett, a teljesen váratlan, heves és jogtalan mtámadás miatt minden esetre mzavarodva,( ezen felül pedig a fejére intézett súlyos ütések következtében, melyek koponya- sisakján horpadást és nagymérvű agyrázkódtatást okoztak, kétségkívül elkábulva is volt és ezen állapotnál elfogadhatónak mutatkozik, miszerint azt, h. ellenfele a támadással felhagyott, már meg nem figyelhette és csupán ösztönszerű védelmében használta a kését mtámadója ellen ; ily körülmények közt a jelen esetben a jogos védelem határainak ijedtségből és mzavarodásból származott tulhágása forogván fenn: e miatt vádlott a BTK. 79. §-a végbekezdésének rendelkezése értelmében nem büntethető. (1893. május 31. 1892. évi 9260.) 1720. Guria : Az alsóbiróságok Ítéleteiben helyesen kifejtett tényállás szerint megállapítandó ugyan, hogy vádlottnak 27 éves fia H. János, a vádlott által egy sodrófával fejére tett egyetlen ütés következtében 1891. jul. 18-án kapott feltétlen halálos sérülése miatt 1891. jul. 21-én elhalálozott. Vádlottnak beismerő vallomása és különösen R. József és B. Jánosnak esküvel erősített vallomásából azonban az állapitható meg, h. midőn a szobában dühöngő és őt fenyegető fiát vádlottnak sikerült a konyhából is kituszkolni és vádlott fia után a konyhaajtót saját védelmére bezárta, fia az udvaron dühöngésével, fenj'egetődzésével fel nem hagyott, hanem karóval, fadarabokkal az ablakot beverte, a konyhaajtót döngette, dühöngése közben saját nagyapját, ki az udvarban kint volt, fellökte, mikor pedig vádlott leányának segélykiáltásaira a szomszédból R. József és B. János elősiettek és a dühöngőt csillapítani igyekeztek, késével R. Józsefet megszúrta, a közbe lépő B. Jánost is megszúrni akarta, ugy, hogy ez csak védekező ütése által menekülhetett a megszuratástól: ily körülmények között lépett ki vádlott a pitvarból, metyet előbb fia előtt saját személye védelmére bezárt volt és habár kezében sodrófával lépett ki és habár saját előadása szerint kilépésének czélja rendcsinálás volt, a mire saját apjának és a segítségére siető egyének bántalmazásának látása méltán ösztönözhette ; tek., h. ugy vádlottnak, mint különösen R. Józsefnek tanuzása szerint vádlott fia a pitvarból kilépő vádlott ellen azonnal támadó mozdulatot tett, vádlottnak azt a cselekményét, h. a szeméh/ét fenyegető jogtalan és közvet lett mtámadás elhárítása végett a kezében volt sodrófával fára nézve végzetszerűen egy ütést ejtett, a jogos védelem kifolyásának kellett venni és vádlottat a BTK. 79. §-a értelmében fel kellett menteni annyival inkább, mert H. János több tanú vallomása szerint durva bántalmazással az egész családot már huzamosabb idő óta megfélemlité, sőt R. József tanú szerint előzőleg atyját is megöléssel fenyegette. (93. aug. 31. 741.)
