Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

128 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi kötött ügylet reményeben tette, s miután alp. az oka, h. ezen ügylet végleg törvény keresztül nem vitetett, de továbbá, mert rövidebb tartamú időnél ily leenge* 485. §. de's nem kérelmezhető, annak ellenkezőjét pedig alp. nem igazolta, ezen ősz* A kár meg- szegben is marasztalandó volt, és pedig a felp. által ajánlott szakértői állapítása, vélemény figyelmen kivül hagyása mellett, mert az teljesen felp. joga. h. mily időre, mily százalékengedes mellett köt vagy köttet ilynemű ügyleteket, a tény az, h. ezen 2Ju/0 elengedéssel létrejött ügylet 10 évre köttetett, tehát ha az ügylet alp. hibája folytán ezen idő eltelte előtt meghiúsult, az egésznek keresztülviteleért járó kedvezményre igényt nem tarthat. (92. febr. 10. 1389.) — Győri tábla: Az e.-biróság Ítéletét annyiban, a mennyiben alp. 20 frt 90 kr. tőkének és 1891. okt. 1-től járó 6% kamatának megfizetésére köteleztetett, hhagyja ; egyebekben megváltoztatja, felp.-t kereseti követelése többi részével elutasitja. — Ind.: A 27. alatti biztositási kötvény tartalma szerint az 189 i. évi aug. 2-tól 1892. évi aug. 2-ig terjedő biztositási évre 80 frt dij volt fizetendő, mely a D) alatti dijkötetelező szerint 1891. évi okt. 1-én járt le, s melyre alp. felp. beismerése szerint 18 frt 10 krt, a nem kifogásolt 3'/. alatti levél szerint azonban 19 frt 10 krt törlesztett. E szerint alp. 60 frt 90 krral hátralékban maradt ugyan, minth. azonban felp. a'kötvénybeli feltételek 7. §-ában kikötötte magának, h. a biztosítás a biztosított tárgyak bérbeadása esetén azonnal megszűnjék, s midőn ezen eset tényleg bekövetkezett, 1891. évi nov. hó 2-án kelt 3-/. alatti levelével a biztositásnak az eddigi feltételek alatt továbbra fentartását megtagadta, tehát a biztositást megszüntette ; minth. továbbá az idézett 7. §. végpontjában, mely a K. T. 486. §-ába nem ütközvén, teljes joghatálylyal bir, ki van kötve, h. ily esetben a fizetett dij a még le nem telt biztositási időre nézve aránylagosán, de legfeljebb a fizetett összeg felerésze erejéig visszaadandó, miből következik, h. alp., ha 1891. évi okt. 1-én az egész 80 frtnyi dijat lefizette volna is, a biztositásnak 1891. évi nov. hó 2-án történt megszüntetése alapján annak felét visszakövetelhette volna; minth. e szerint fp.-t a biztositási szerződés értelmében az 1891. aug. 2-tól 1891. nov. 2-ig eltelt 3 hónapra 40 írtnál nagyobb dij meg nem illeti : alp.-t a hátralékos 20 frt 90 krnak és 1891. okt. 1-től, mint a lejárat napjától járó 6% kamatának megfizetésére kötelezni, ellenben felp.-t az 1891—1892. évi dijnak 40 frtnyi részére nézve keresetével elutasitani kellett. A kereseti követelés további 100 frtnyi részének semmi alapja sincs : mert a 27. alatti biztositási kötvény világos tartalma szerint a szerződésileg megállapított biztositási dij az első évre 92 frtot s a tiz évi biztositási tartam további éveire 80 frtot, nem pedig 100 frtot tett ki, s mert ha valónak vétetik is, h. felp. csak a biztosítás 10 évi tartamának reményében adott alp -nek a rendes díjtételből 20u/0-nyi leengedést, az, tekintettel arra, h. a feltételül ki nem kötött indító oknak a kötelmi jog terén jelentősége nincs ; tekintettel továbbá arra, h. a biztositási dijnak a K. T. 469. §-a értelmében a biztositási kötvényben mindig határozottan ki kell tétetnie, a 2"/. alatti bizonyítványban pedig oly rendelkezés, h. a biztositásnak 10 év előtti megszüntetése esetén a biztosítottnak az elmúlt évekre 20 frt pótdijat kellene fizetnie, nem foglaltatik, felp.-t egyáltalán nem jogosítja arra, h. alp.-tői az elmúlt évekre a kikötöttnél nagyobb dijat követeljen, és pedig a fenforgó esetben annál kevésbbé, mert a biztositásnak az eddigi feltételek szerinti folytatását a