Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

124 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi 1574. Curia: Helyesen mondották ki az alsófoku bíróságok, h. a törvény. fogyó és szaporodó mennyiségben biztosított áruknak a kárkimutatásban ki478. §. tüntetett mennyiségét és minősegét, tehát a kártérítési követeles valódiságát A kár meg- éppen ugy, valamint a biztosított és elégett áruknak keresetileg követelt azt állapítása, az értékét, melylyel azok a msemmisülés idejekor birtok s melynek alapján a kártérítés összege a ker. törvény 478. §-a szerint megállapítandó, alp. tagadásával szemben a koresk. törv. 489. és 479. §§-ai értelmében felp. köteles bizonyítani. A mi a követelés valódiságát illeti, e részben alp.-nek beismerésével, illetőleg 16\. a. csatolt részletes kimutatásával csak azon 709 frt 3 kr. összeg fogadható el bizonyítottnak, melynek és kamatának fizetésére alp. feltétlenül köteleztetett, feltótlenül pedig azért, mert habár felp. megnyugodott abban, h. részére ezen összeg is csak eskütől feltételezetten ítéltetett meg s habár perjogi elv, h. valamely nem felebbező előnyére és ellenfelének hátrányára meg- nem változtatható, a fenforgó, esetben azonban midőn felp. az alsóbb bíróságok ítéletének megváltoztatásával, keresetének, 111G frt 13 kr. részével feltétlenül elutasittatik, a kir. Curia nem találja az emiitett perjogi elvbe ütközőnek azt, h. alp. majdnem teljes pernyertessége alapján a 709 frt 3 kr. fizetésére feltétlenül köteleztetett. A mi pedig a 1116 frt 13 kr. kártérítési követelést illeti, azzal fp. azért utasította el feltétlenül, mert habár felp. tanúi a tüzesetet rövidebb-hosszabb idővel megelőzőleg felp.-nek szóban levő botraktárát, illetőleg annak bizonyos helyiségeit a biztosítottnak megfelelő botfa-árukkal telerakva látták és habár a szakértők által meg'állapitott térfogatok alapján más szakértők azt is megállapították, h. a biztosított és elégedettnek állított faáru-készlet a kérdéses helyiségekben bőven elférhetett, még ezen bizonitékok alapján egyáltalán meg nem állapitható, h. a kárkimutatás szerint részletezett mennyiségű és jelentékenyen különböző mennyiségű és értékű faárak a tüzeset helyén és idején valóban megvoltak. A tanuk vallomásából nagy általánosságban csak az tűnik ki, h. a kérdezetteknek mfelelő botfaárukat különböző időkben nagy mennyiségben szállították felp. raktárába, h. e raktárakat a vegyesen összehalmozott árukkal tömve látták, de azt, h. a különböző faáruk mily számszerű menyiségben vagy mily arányban voltak a raktárban, ezen vallomásokból megállapítani egyáltalán nem lehet, egyéb bizonyítékot pedig felp. e részben fel nem hozott. Minth. pedig a bizonyos mhatározott mennyiségben és minőségben biztosított és elég'etnek állított tárgyaknak minőség és mennyisége képezi a kárköveteles szükségképeni alkatelemeit, ez a mennyiség és minőség azonban — a kereseti követelés alapja — beigazolást nem nyert s így a követelés valódisága bizonytalan maradt ; minth. továbbá a prdts. 237. §-ában szabályozott becslő-eskü a bizonyító félnek csak akkor Ítélhető, ha a valódiságára nézve kétségen kívül álló követelésnek csak az összege vitás (fenforgó esetben a biztosított elégett tárgyak értéke) és ez más módon nem bizonyítható, a felp. részéről ajánlott becslőeskü a biztosított és elégett tárgyaknak minősége és számszerű mennyiségére nézve bizonyítékul nem alkalmazható, a prdts 145. §. értelmébeni főeskü pedig, mint a mely csak bizonyos mhatározott ténykörülményekre irányulhat és tetszés szerint változtathatólag le nem tehető, már csak azért sem ítélhető meg, mert felp. azt ajánlatba maga sem hozta, de az, tekintettel alp. tanúinak vallomására, különben sem volna megítélhető. A per-