Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
116 KERESKEDELMI TÖK VÉNY. Kereskedelmi a követelését, mely a felp. által hozzá küldött sorsjegyek lebélyegeztetése törvény. körül általa végzett szolgálatok s tett kiadásokból származott, kérdés tár381. §. gyát csakis e levonható követelés mennyisége képezi. Mindenekelőtt megA bizományos állapítandó, h. a lebélyegeztetés végett alp.-hez küldött sorsjegyek száma zálogjoga. -14 darab volt, a mint ez igazolva van a 2., 4. és ő. alatt csatolt nem kifogásolt levelekkel, melyek utolsójában a török sorsjegy is határozottan lebélyegeztetés végett küldetik s azzal, h. ez utóbbinak az eladása iránti alkudozások a 6'/. és b) alatti levelek szerint csak később folytak. Xeni vehető tehát figyelembe felp.-nek az az előadása, h. a török sorsjegy eladás végett küldetvén s alp. által mvétetvén, felp. csakis 43 darab sorsjegy lebélyegeztetési költségeit tartozik viselni. De nem vehető figyelembe másrészről alp.-nek sem azon viszonválaszi előadása, h. a két olasz sorsjegy kétszer bélyegeztetvén le, felp. 46 darab sorsjegy lebélyegeztetési költségeit köteles viselni; mert ugy elleniratában, mint a D. a. csatolt nem kifogásolt levelében foglalt elszámolásában alp. határozottan 44 darab lebélyegeztetés költségeit számitja fel, és kifejezetten adja elő, h. lebélyegeztetési dij őt ennyiért illeti meg. Az 56 kr. bélyegköltség tekintetében a peres felek között eltérés fenn nem forogván, a 28 kr. postadíj kiadás felmerültét ellenben alp. felp. tagadásával szemben nem igazolván, megállapítás tárgyát már csak az képezi, h. egy egy sorsjegy lebélyegeztetése körül teljesített szolgálata díjazásául, miután a felek erre nézve előre meg nem állaj)odtak és számításaik egymástól a perben is eltérnek, alp. mily összeget igényelhet ? E tekintetben egyéb támpont hiányában, irányadónak kellett venni a mhallgatott közös szakértő véleményét, mert a kereskedői gondosságból, melylyel a kereskedő a reá bízott ügyeket ellátni tartozik, következik, h. alp. kikötés hiányában sem követelheti szolgálatainak oly díjazását, mely egyrészről a tett szolgálattal irányában nem áll, másrészről pedig a mbizót túlságosan terheli. Minth. pedig e szakértő véleménye szerint 44 darab sorsjegy lebélyegeztetésénél darabonkint 20 kr. dij a kereskedő által támasztható méltányos igényeknek megfelel, annálfogva ezen összeget bíróilag is elfogadni s ehhez képest alp. diját 44 drb. sorsjegy után 8 frt 80 krban megállapítani kellett. Ezen 8 frt 80 krhoz járul az 56 kr. bélyegköltség s az ekként származó s alp. által visszatartható 9 frt 36 krnak a 37 frt vételárból való levonása után fennmaradó 27 frt 64 kr. azon összeg, mely alp. által felp.-nek mflzetendő lett volna ; minth. azonban alp. csakis 4 frt 56 krt fizetett, a hiányzó 23 frt 8 kr. tőke s ennek a lejárattól járó kamata megfizetésére alp.-t itéletileg kötelezni kellett. — Bp. tábla : A kir. ítélőtábla az e.-bíróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely által fp. kereseti követelésének 23 frt 8 kr. tőkét mhaladó részével elutasittatott, érintetlenül, felebbezett azt a részét, mely által alp. 22 frt tőkének, ezután 1889. jun. 1-től járó 6" 0 kamatnak fizetésére köteleztetett, hhagyja, felebbezett egyéb részét mváltoztatja s felp.-t további 1 frt 8 kr. tőkerészre és kamatára nézve is keresetével elutasítja. Ind.: A peres felek között a keresetben említett török sorsjegyre nézve létrejött ügylet nem vételi, hanem bizományi ügyletnek tekintendő, mert fp. keresetében azt ad'a elő, h. az emiitett sorsjegyet a bank- és váltóüzlettel biró alpereshez eladás végett, tehát eladási bizományba vette át, s h. azt tényleg el is adta, illetve mint vevő maga tartotta meg s a vételárból dijai és költségei levonása után az ő számítása szerint fenmaradt többletet felp.-nek meg
