Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI J< M H »K. 47 visszkereseti kérelmükkel, mely szerinl a B) alatti kötelező ayilatko- ^ Vlsszazatot semmisnek és érvénytelennek kérik kimondatni, elutasittatnak, egyéb vásárlási jog. visszkeresetükkel pedig külön per útjára utasíttatnak. Felperes ügyvédé- A visszanek fellebbezési járandósága 500 írtban, alperesi Ügyvédé pedig 70 írtban vásárlási jog megbizóik irányában megállapíttatik. Ind: A B) alatti kötelező nyilatko- megszorítása. zatnak tartalmából kitűnik, hogy ez az okirat egy megelőző szóbeli megállapodás alkalmával az egyik szerződő fél által elvállalt kötelezettségnek irásba foglalása, illetve írásbeli biztosítása. Ezt megerősíti az a körülmény is, hogy a felperes részéről a válasziratban a 6-ik oldal 7-ik bekezdésében az előzetes szóbeli megállapodás bizonyítására felajánlott főeskü elfogadása iránt alperesek viszonválasziratukban nem, henem csakis ellenvégiratukban, tehát a prdts. 137. §. végpontja és 233., 234. §-ok szerint elkésetten nyilatkoztak. A B) alatti okirat tehát nem tekinthető egyoldalú Ígéretnek vagy ajánlatnak, a melyre a megkínált fél nyomban vagy bizonyos határidőn belül az elfogadás iránt, nyilatkozni tartozik, hanem oly kötelező nyilatkozatnak, mely egy az abban megnevezett felek'között szóbelileg már létrejött szerződésben elvállalt kötelezettséget tartalmaz, a melyre szóbeli szerződés ennélfogva és miután felperes a nyert jog gyakorlása iránt 5 év alatt bármikor nyilatkozni jogosult volt, a jogügylet természeténél fogva megáll, habár felperes a B) alatti nyilatkozatot, midőn azt alperesek— beismerésünk szerint felperes határozati kívánságára kiállították — alá nem irta, illetve annak elfogadása iránt ujabban nem nyilatkozott, hanem az iratot, mint a megállapodásnak megfelelőt átvette és megtartotta. A B) alatti okiratra a felperes részéről az 1890. évi szept. 17-én vezetett záradék nem bizonyíték arra, mintha felperes az okiratban biztosított jog*ot (az alperesek szerint ajánlott) csak akkor fogadta volna el, mert a záradék csak annak a kijelentését tartalmazza, hogy felperes ezen időtől kezdve a részére biztosítót jogot az arra kikötött 5 éven belül gyakorolni kívánja. Az a kérdés már most, hogy a B) alatti okiratban irásba foglalt megállapodás (szerződés) visszavásárlási jogügyletet vagy jövendőben kötendő adás-veve'si szerződés iránti megegyezést képez-e? Ha a B) alattinak nem egyes szavait és kifejezéseit, hanem annak egymással összefüggő részeit egészben tekintjük és ha az említett okiratnak czélzatát is szemügyre vesszük: nem lehet kétség az iránt, hogy az abban kifejezett jogügylet, nem visszavásárlás, hanem vételi jog biztosítása iránt szerződésről szól. Igaz ugyan, h. a B) alatt okiratnak bevezető részében a vele egy időben kiállított A) alatti adás-vevési szerződésre történik kivatkozás és hogy abban „wieder zu kaufen" kifejezés is előfordul, de ez a bevezetés nem egyéb, mint a B) alatti okirat ^kiállítására okot szolgálható előzménynek és indokoknak előadása. A B. alatti nyilatkozatban ugyanis kijelentik alp.-sek, h. Em. B. & Comp. czégnek, illetve a czég egyik tagjának lehetőséget kívánnak nyújtani arra, hogy a kérdésben levő ingatlanokat visszavásárolhassa vagy ismét megvásárolhassa; ez a kijelentés azonban korántsem jelenti azt, h. az Em. B. & Comp. czégnek visszavásárlási jog biztosíttatik, mert ebben az okiratban nem a magán személy szerez vételi jogot és mert ebből folyőan az említett kijelentésnek csak az az értelme, h. miután a vételi jog a czég egyik tagjának (felp.-nek) megadatott, abban az esetben, ha felp. az ingatlanokat a B. alatti okirat alapján megveszi, módjában áll a vétel tárgyát innét a czégre átruházni. Ennek az értelmezésnek helyességét