Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI JOGOK. 33 7. A tulajdonjog korlátozásai. I. Kisajátítás. a) Jogforrások. 187G : XIV. 12. §. (Közegészségi tek.j. — 1879 : XXXI. 174. §. (Beerdősitési társul, részére); — 198. §. (Viziszállitás érdekében); — 1879 : XXXVI. 55. §. (BeszáUásolás). — 1881: XXXIX. 5. 8. 23. §§. (Műemlékek fentartásának elmulasztása miatt.) — 1881 : XLI. (A kisajátításról). — 1884 : XVII. 36—39. §§. (Iparvállalatok.) — 1888 : XXXI. 6. §. (Villamos jelzők, távbeszélők, távírdák felállítása). — 22192/88. sz. közmunkaés közi. min. rend. (vaspályákon épülő átjárók stb.). — 1890 :1. 61., 72., 101. §§. (uj utaknál; közhasznáig kompokhoz szüks. területnél; vámjog mváltásánál). — 1890 : XIII. 5. §. (Állami kedvezm. részes, gyárak részére).— 1890: XVIII. 5. §. (Betelepített naszódvidéki irtványok kicserélésénél). — 1890 : XIX. 2. §. (Munkáslakások és erdőgazdaság üzemi czéljaira a naszódvidéki erdőkben). (A vasutak építéséhez, úgyszintén az egyes városokban meghatározott czélra és időre engedélyezett kisajátításokról szóló törvények felsorolását itt mellőztük). b) Irodalom. Arany Sándor: Per és magánjogi kérdések a Szabó és Schönwald czég papírgyára kisajátítása alkalmából. J. K. 1888.192.— Arany Sándor: A kisajátítási törvény a gyakorlatban. J. K. 1889. 309, 365, 381. — Lányi Bertalan: A bányászati czélokra kisajátított területek tkvezése, különös tekintettel a bányavasutakra. J. Sz. % 401, 433, 464, 529, 561, 817. — Melha Kálmán: A kisajátításról. 1889. — Reinitz József: A kisaját. tv. 30. §-ához. Ü. L. 1887. 5.—Zergényi Jenő: A kisajátításról. J. K. 1892. 61. c) Joggyakorlat. 70. Curia: A kisajátitott ház valódi értéke képezvén a teljes kárta- Kisajátítás, lanitást, a kisajátítást szenvedőnek az osztr. polg. tvk. 1323. §-ára való hí- 1881: XLI. vatkozása alappal nem bír, mert ez csak a szándékos kártételek esetében t.-cz. alkalmazható. A valódi érték, vagyis a teljes kárpótlást nyújtó összeg meg- 23., 25. §§. állapítására az 1881 : XLI. t.-cz. által előszabott adatok közül egyéb nem j£áz jövedelállott a bíróság rendelkezésére, mint az 1891. márcz. 27-én megejtett becsű mének megálés az adó alapjául bevallott tiszta jövedelmei kimutató közokirat. Az első lapitása. adatot nem lehet a teljes kárpótlás biztos alapjául elfogadni akkor, amidőn a pénzügyi hatóság által elfogadott jövedelmi adat azt mutatja, h. a kisajátitott ház után 1890. évben az adó kiszabása 542 frt 50 kr. tiszta jövedelem után történt. Ez utóbbi adat azonban az 1891. évi jun. 27-én nyilatkozó szakértők és ezek véleménye alapján az e.-biróság részéről helyesen alkalmaztatott, mert a jövendőbeli esetleges értékemelkedés a tv. szerint figyelembe vehető nem lévén' csak az lehet irányadó, h. a kisajátítás tárgya a kisajátítás idejében a tjdonosra nézve mily értéket képvisel, ennek mhatározhatására pedig legbiztosabb adat annak a jövedelemnek a kipuhatolása, a melyben a tjdonos évenkint részesül ós azután eme jövedelemnek a tőkésítése. Az e.-biróság a kártalanítási összeget a fentebbi elvek alkalmazásával helyesen állapította meg ; mert a tjdonosra nézve valódi jövedelmet csak az képez, mely az összes kiadások levonás után fenmarad, következésképen a 118 fr. 50 kr. az 592 frt 50 kr. bevallott jövedelemből helyesen vonatott le, Márkus. Felsőbíróság! határozatok 1. kiad. IV. 3