Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

POLGÁR] TÖRV É N YKEZ És. 409 szókból kifolyólag- az ítélettől elkülönítetten vizsgálat aló nem veheti: alj). 1881: LIX felfolyamodását, mint a törvény által kizárt pérorvoslatot, hivatalból vissza t.-cz. kellett utasítani. (3136/85.) 95—96. § 1253—1254. Bp. tábla: A fennforgó per a tőzsdebiróság hatáskörébe Tőzsdehír nem tartozik, és pedig a következő indokokból: Az 188Í. LIX. t.-cz. 94. §-a sdg. értelmében a bírói hatáskör kérdése jelen, 1881-ik évben kötött ügyletből eredő, s 1882. január 8-án megindított peres ügyre vonatkozólag a bpesti áru- és értéktőzsdének 1881. decz. .",1 -én érvényben állott szabályai szerint döntendö el. A tőzsdorendtartás 24. §-a szerint a tőzsde választott bírósága azon ügyletekre nézve illetékes, melyek a tőzsdén, vagy azonkívül ugyan, de a tőzsde szokásaira vagy a választott bíróságra bivatkozólag köttettek. Alp. tagadta,, h. a kérdéses értékpapírok vételére fp.-t a tőzsdén bízta meg, h. a tőzsde választott bíróságának magát alávetette ; és hogy a tőzsdebirósági kikötést tartalmazó alkuszi kötjegyeket kapott; felp. pedig ezen körülményeknek, melyeknek alapján a tőzsde választott bíróságának hatásköre egyedül megállapítható lenne egyikét sem bizonyította ; felperes ugyanis maga is csak azt adja elő, h. a kérdéses értékpapírokat a tőzsdén vásárolta ; azt azomban, h. alp.-tői a mbizást a tőzsdén nyerte, h. e szerint a kereset alapjául szolgáló, fp. és alp. között állítólag létrejött ügylet: a megbízás adása és annak elfogadása, a tőzsdén köttetett volna, nem is állítja, ezen ügylet tehát a tőzsdén kötöttnek nem tekinthető. Azt pedig hogy a tőzsde választott bíróságának Ítélete szerint a tőzsdeszokásokra való hivatkozást magában foglaló kötjegyeket alp.-nek kézbesítette, h. tehát azok elfogadása által alj>. magát a tőzsdei választott bíróság illetékességének alávetette, fp. csak esküvel akarta bizonyítani. A tőzsde választott biróság'át kétségtelenül megilleti ugyan a felhozott bizonyitékek szabad mérlegelésének joga. Ha azonban a választott bíróság valamely bizonyítási módot alkalmazandónak tart, ezt csak a polg. törv. rendtartásban foglalt eljárási szabályok szem előtt tartása mellett, és azok korlátai között teheti. Nem volt ennélfogva a birói hatáskör megállapítása végett fp. esküre bocsátható. Mert egyrészről ezen, jogi természeténél fogva főeskünek tekintendő eskü a polg. törv. rendtartás 230. §-ához képest a bizonyító fél által ellenfelének kínálandó, oly körülmények pedig, melyek az eskünek a 235 §-a értelmében a bizonyító fél részére megítélését indokolnák, fenn nem forognak. De másfelöl a birói hatáskör kérdése eskü alapján megoldást általában nem nyerhet, mert az 1863 : LIV. t.-cz 22 i. §-a értelmében eskü által bizonyításnak csak az ügy érdemét eldöntő határozatban van helye, miből következik, h. a birói hatáskör kérdésében, mint előzetes és az ügy érdemében hozottt határozatot megelőzőleg eldöntendő kérdésben az eskü, mint bizonyítási eszköz, nem alkalmazható. Miutáh tehát a kereset alapját képező, fp. és alp. között állítólag létrejött ügylet a tőzsdén kötöttnek nem lehinthető; miután fp. azt, h. alp. magát a tőzsdebiróság illetékességének alávetette volna, nem bizonyította; miután fp. által felajánlott eskü a birói hatáskör kérdésének eldöntésénél alkalmazható bizonyítékot nem képez ; a bpesti áru- és értéktőzsde választott bírósága akkor, midőn jelen peres ügyben birói hatáskörét megállapította, a jelen ügyben alkalmazandó tőzsderendtartás 24. §-ának meg nem felelő határozatot hozott, minélfogva a felfolyamodással mtámadott ítéletet msemmisiteni, s azt kimondani kellett, h. jelen ügy a tőzsdei választott bíróság hatáskörébe nem tartozik (82. jan.