Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
360 Pl >LGÁR] TÖRVÉNYKEZÉS 1868: LIV. 860 — 861. Curia: A keresk. törvénynek, mint későbben hozott tört.-cz. vénynek ama rendelkezéséből, h. kereskedelmi ügyletre vonatkozó okirat 1(17., 168* §§. érvényességéhez a kötelezett félnek aláírása elegendő, nyilvánvaló, hogv az Magánokira- 1868: LIV. t.-cz.-nek az okiratok kellékeit általában mhatározó rendelkezétok. sei az oly okiratok tekinteteben, melyeket kereskedő az üzlete folytatásához tartozó ügyletről kiállít, a keresk. törv. 313,. §-a által módosíttat lak, mert az utóbb idézett törvénytétel fentidézett rendelkezésének helyesen más értelem nem adható, mint az, h. ily okirat egész tartalmára nézve egyszersmind teljes bizonyító erővel bir. Ezzel szemben az okirat kiállítója tartozik az okirat tartalmának valótlanságai vagyis a követelés fenn nem állását bizonyítani. (91. nov. 26. 1350/90. J. Hz. VI. 134.)— Azonos: Curia: 91. nov. 17. 379. (J. Sz. VI. 290.) 862. Lfi.: Az, h. a kiállító az okmány alaki valódiságát beismeri, nem zárja ki azt, h. tartalmának valótlanságát felhozott bizonyítékaival ki ne mutathassa, (78. ápr. 10. 3268. D. r. f. XX. 69.) 863. Lfi.: A kötvényre az elhunyt adós örököse által aláirt, névaláírásával is ellátott e szó „elismerem", még arra nézve, h. az e kötvényben foglalt tartozásáért fizetési kötelezettséget vállalt volna, magában véve bizonyítékul nem szolgál. (76. ápr. 3. 2938. I). r. f. XV. 125 ) N<>4. Lfi.: A pénz le nem számlálásának kifogása, a minden kellékekkel ellátott adóslevél ellen bizoiryitható lévén, erre nézve az eskü általi bizonyítás is helyt foghat. (76. szcpt, 20. 8042. D. r. f. XAT1. 117.) 865. Lfi.: A perrend szerint teljes bizonyítékul szolgáló kötvény ellenében vitatott azon kifogás, h. az adós annak értékét meg nem kapta, a kötvényt előttemező tanuk abbeli vallomásával, h. a kötvény kiállítása alkalma val érték nem adatott, bebizonyitottnak nem tekinthető, mert ez nem zárja ki annak lehetőségét, h. az érték előbb vagy utóbb ki nem szolgáltattatott. (77. okt. 9. 7190. D. XIX. 62.) 866. Lfi.: Alp. beismervén, h. a jelen per alapjául tett okiratban kötelezett 400 frtból már 3ft0 frtot a fp -nek tnfizetett és igy csakis az utolsó 100 frt miatt azon okirat érvényét, megelőző tettei ellenére, meg nem tagadhatván. . (80. máj. 7. 4214. I). r. f. XXVI. 23.) 8(57. Curia: Azon ellenvetés, hogy a kötelezőben a jogczim mjclölve nincs, figyelembe nem vehető, ha alp. a követelés valódiságát beismerte. (84. decz. 3. 3811.) S<;s. Curia: A prdts 166., 167., 168. és 169. §§-ainak egybevetéséből kétségtelenül kitűnvén, h. a tanuk jelenléte ha oz adós az adóslevelet ege'sz terjedelmében nem sajátkeziilcg irta, az adóslevél teljes bizonyító erejéhez csak azon esetben kívántatik, h. ha kölcsönvett összegről kiállított adóslevél forog szóban: ennélfogva beperesitett okirat nem kölcsönvett okiratról kiállított adóslevél, hanem a szerződő felek közt véghezvitt valamely összeszámolás tényét és eredményét elismerő okirat természetével bir, azon körülmény, h. az okiratot tanuk alá nem rrták, ha egyébként az aláírás valódisága nem tagadtatik, a teljes bizonyító erő szempontjából közömbös. A jogczim hiánya figyelmet nem érdemel, ha a beperesitett okiratban az összeszámolás ténye meg van említve, az összeszámolást szükségessé tevő üzleti összeköttetés pedig egyébként beigazoltatik. (6764/V5. Dt. XIV. 70). K60. Curia: Azon körülmény, h. valamely levél a fp. üzletére vonatkozó mjelöléssel ellátott papiroson van irva s h. az más, különösen fp. által
