Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

330 P.< >LGÁRJ TÖRVÉNYKEZÉS. 1868: LIV. (90. márcz. 5. 9041/89. .). Sz. II. 640.) — Ezzel azonos: Bp. tábla: 1883. t.-cz. ápr. 18. 57256/82. Időelőttiség. 638. Curia: Azon körülmény, h. a köveiélés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, az elsöbirósági ítélet hozatala előtt, bekövetkezett. Ind.: Az 1848 előtti hazai törvénykezés abban, h. a kereseti követelés csak a kereset beadása után. a per folyama alatl járt le, akadályt a követélés Kitérítésére nem látott. Felmerült ez a kérdés nem egyszer, különösén a zálog'váltó perekben és ugy oldaton meg, h. az időelőttiség kifogása, ha a visszaváltási idő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett; figyelembe nem vétetett. (Decz. 15. ad. rel. pign. in div. Com. — Frank, Közigazság törv. II. 570—1. 1. v.) Csak az 1852. ideigl. polg. prdts hatálya alatt kezdett itt-ott keletkezni az ellenkező gyakorlat, mely a keresetet mint időelőttit elutasitandónak mondotta olyankor is, midőn az időelőttiségi kifogás alapjául vett tényleges állapot az elsöbirósági ítélet hozatalakor már mszünt és ellenkezőre változott volt azáltal, h. a kereset indításakor még be nem következett teljesítési határidő a per folyama alatt lejárt. Pedig az a gyakorlat nem volt követelménye az Írásbeli eljárás rendszerének, és arra az 1852. perrendtartásnak — egyébként a szigorú alakszerűség szellemében intézkedő — szabályai sem nyújtottak támpontot. E tekintetben dr. Sehuster Ferdinánd ama prdts 284. §-ára vonatkozólag azt irta, h. ..a dilatorius kifogások az iratok becsomózásától fogva az itélet-hozatalig letelt időfolyás által is hatálytalanokká válhatnak s h. ezt a bíró minden esetre tartozik figyelembe venni". (Sehuster, Civ.-Proc. 491. 1. 4.) A bécsi cs. kii', legfőbb tszék is egy 1852. évi ápr. J. 3204. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozatában — természetésen az Írásbeli eljárás álláspontjáról — kimondotta, h. „a bíró által figyelemre méltatandók a kereset indítása után bekövetkezett tények is, nem lévén kivétel nélkül szükséges, h. a kereseti jog ugy állapíttassák meg, mint a h. az a kereset benyújtásakor állott fenn". (A öst. Ger.-Ztg. 1853. Nr. 19.) Ily szellemben fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az írásbeli eljárásban, mólíányoltatva — 1848. elélt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is. (Savigny, Syst. VI. 263. §.; Schmid, Arch. für civ. Prax. XXX. kötet; Yangeiw, Pand, I. 160. §. No. 3.; Unger, Syst. II. 131. §. not. I.; Vindscheid, Pand. I. 128. §. not. 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából, h. az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesítési határidő a per befejezte előtt lejárt. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, h. az anyagi jognak biztositókul szolgáljanak és az anyagi igazság, h. a törvénykezés egyedüli czéljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja; az oly eljárás pedig, mely a bírót az ő szemei előtt elenyészett kifogás méltatására- kényszeríti, természetellenes és sérti a jogérzetét, magának a bírónak is. Ama tan, mely szerint a birói ítélet a litis contestatio időpontjára vezetendő vissza, mar keletkezésekor a felp. oltalmát czélozta; mert tjdonképp a felp. az, ki a per elhúzódása által jogos érdekeiben sérelmet szenved. Ezen czélzattal lett törvény és gyakorlat által mindenütt megállapítva az, h. az elévülés és