Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

320 POLGfÁR] TÖRVÉNYKEZÉS. 1868 : LIV. könyvi rendelet fentidézeti szakaszai igy, s nem másképp értelmezendők, t.-cz. nyilvánvalók azok szószerinti tartalmából, különösen pedig- 99. ij második 44. §. bekezdéséből, mely kimondja, h. az igazolási keresetnek a határidő eltelte Telekkönyvi- után való elfogadásra nézve az 1852-iki ideiglenes polgári prdts. 100-ik /c// biztosított §-ának határozatai érvényesek. Ezek szerint pedig a perirat, ugy a joyok. zárlat és tilalom igazolása iránti beadványok addig fogadhatók el, mig az ellenfél az iratok besommázása, illetőleg a tilalom vagy zárlat feloldása iránt nem folyamodóit. Az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartásnak imént idézett rendelkezése ugyan már hatálylyal nem bir, minth. a helyett az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. márczius 30-án kiadott igazságyministeri rendelet XIX. czikkének 4. pontja szerint az 1868: LIV. t.-'z. szabályai alkalmazandók, de önnek a törvénynek 147. §-a is lényegileg azzal egyező értelemben rendelkezik, midőn kimondja, h. az egyik fél az ügynek itélethozás alá terjesztését kérte, a pertárnok a periratot többé \ el nem fogadhatja. Ezekből önként folyik, h. az igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnél a törlési kérvény beadásának napja lévén irányadó, ennek beadása után, habár a kitűzött tárgyalást megelőzőleg beadott igazolási kereset — mint elkésetten beadott — akitörlés elrendelésének akadályául nem szolgálhat. De ha még ezek után is kétség foroghatna fenn az 1855. évi deczember 15-iki rendelet fentidézett szakaszainak ilyetén értelmezése iránt, eloszlatná azt az 1870. február 5-én kiadott telekkönyvi rdts. 99. §-a, mely határozottan kimondja, h. az igazolási kere>et csak addig fogadható el, mig a törlési kérvény be nem adatott. Igaz ugyan, h. az előbbi telekkönyvi rdts. egyedül az ország erdélyi részei számára adatott ki, minth. azonban a telekkönyvek vezetésére vonatkozólag- mindkét rdts. lényegileg egyező intézkedéseket tartalmaz, feltételezni kell. h. előjegyzés kitörlése kérdésében is egyöntetű eljárást czélzott megállapítani. ( .1 Curia polgári szakosztályainak 1889. szept. 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. október 21-én tartott teljes ülésben. 15. sz. döntvény. 6087/82., 714/82. és 5170/89. számokhoz.) 572. Curia: Jóllehet az előjegyzett zálogjog törlése az igazolás elmulasztása miatt a telekkönyvi rendelet 99. §-a szerint kérvényileg szorgalmazható; ez nem akadályozza a telekköngvileg jogositott felet abban, h. az előjegyzett zálogjog törlését annak elenyészte esetében per utján szorgalmazza. (93. szept. 11. 2211. Dt. VI. 49.) 573. Lfi.: A tkr. 92. §-a esetén kieszközlött eljegyzés igazolása — a 101. §. értelmében — nem kereset, hanem az illető birói határozat jogerőre léptének kimutatásával kérvény utján eszközlendő s az eziránti kérelem tárgyalás nélkül intézendő el; ha azonban bár szabályellenesen, tárgyalás tartatott, a határozat hozatalánál az a tárgyalásnál előadottak sem mellőzhetők egészen, ha az illető fél a tárgyalás kitűzése ellen fölebbvitelében nem panaszkodott. (72. jan. 23. 3464.) 1881: XVII. 574. Curia: A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék hatást.-CZ. körébe csupán a bejegyzett kereskedők elleni csődeljárás tartozik; be nem 72. §. jegyzett kereskedők elleni csődügyek elintézésére a budapesti kir. törCsöcTbiróság. vényszék illetékes. (210/82.) 575. Curia: A csődeljárásra rendszerint a közadós személyes illetőségét képező törvényszék illetékes. Azon körülmény, h. panaszlott