Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. \k részesíteni, ha az ütóörökösök az elŐorököst, az' özvegyet tul nem élik, Utóöröklés. meri azon körülmény, h. özvegye haszonélvezetét, egyenkénti unokának Hitbizományi évente 80 fvtnyi segélylyel korlátozta: kétségtelenül igazolja, h. egyenlő helyettesítés rokoni szeretettel ragaszkodván unokáihoz, nem akarta, mert tényleg nem is tette függővé egyik vagy másik unoka halálától ennek leszármazói öröklési jogát, a túlélő javára. De nem állhat meg fp.-i érvelés az öröklésnek ütóörökösök részére való megnyiltának idejére, illetve az olőörökös túlélésének teltételéit- vonatkozólag, saját szempontjából sem; mert fp. szerinti utóörökös Laczkó Alajos fp.-nő apja, még 1837. évben elhalván, reá nézve e szerint előörökös 1888-ik évben bekövetkezett halálával éppen nem nyílhatott meg öröklési jog. Ha vannak felp.-nek ezen vagyonhoz öröklési jogai, ezek csak végrendelkező id. Laczkó József halálakor a végrendelet alapján apja Laczkó Alajos részére és ezután de jure a fp.-nő részére nyílhattak meg. Egyébként a végrendelet tartalma végrendelkező abbeli határozott akaratának a kifejezése, h. vagyonát nem özvegye rokonainak, de testvére leszármazóinak véglegesen hagyta, özvegyét csak időleges haszonélvezetben részesítvén. Eltekintve az ez esetben nem alkalmazható osztrák törvényektől, ezen törvények uralma alatt hozott bírói ítéletekben és határozatokban sincs igazolva fp. keresetének azon tétele, h. utóörökös öröklési joga az előörökös túlélésétől feltételeztetik; ezen nézeteknek csak a Q) a. végzés indokolása adott kifejezést, a mely azonban a B) a. harmadbirósági végzés indokolásánál fogva birói figyelembe nem vehető. Ezen idézett ítéletek megállapították, hogy Laczkó József utáni özvegy csak életfogytáig való haszonélvezője a hagyatéknak, még pedig osztr. ptk. 478. és 509. §§-ai értelmében szolgalmi jogon, a tulajdoni jogra nézve pedig megállapították a három ágbeli egyenlő örökösödést. Ezen ítéletek alapján ezen három ágbeli leszármazottak fel- és alp.-ek részére a tulajdoni jogra nézve S. és T. szerint telekkönyvileg és arány kifejezése nélkül biztosíttatott nem a hitbizományi helyettesítés, hanem az osztr. polg. tk. 629., 630., 634., 639. és 644. §§-aihoz képest, csak a hitbizományoknál előforduló várományi jog, mely daczára, h. a fp. az időközben elhalt, ifj. Laczkó József, Laczkó Mihály és Laczkó Rudolf utáni leszármazottak ellenében az ismételve eredménytelenül törültetni igyekezett, mindekkoráig fennáll, nemcsak, hanem az valamennyi jogosultak által már is, részint pedig jelzálogos megterheltetés által bútokba vétetett ós felp.-sen kivül valamenynyi. ennek mint szabad rendelkező tulajdonosai haltak el. Ami illeti az X. és Y. alatti döntvényeket, ezek ez esetben csak akkor vehetők birói figyelembe, ha azokra vonatkozó ügyiratokkal ezen peres tárgygyali teljes analógia igazoltatnék. Az első- és másodrendű alperesek öröklési joga ellen felhozott kifogások a 2/a. sz. Laczkó Mihály által tett végrendelet hiteles másolata, valamint Laczkó Mihály utáni hagyatéki iratokkal különösen az e.-rendü alperessel szemben a 3/a., 4/a., 5/a., 6/a. és 8/a. a nem kifogásolt okmányokkal mczáfoltattak ós azért a fentebb mfejtett okoknál fogva birói figyelembe vehetők nem voltak. Ad. b) A nem kifogásolt 5. és 10. sz. alatti másolatos okmányból kitetszik és abba Lerch Emerika nővérével a fp.-nő beismeri, miszerint id. Laczkó József után maradt ős az előbbi bíróságok által valamennyi alp.-nek is megítélt örökségből őt illető részére szerződés alapján Braun Hermantól 1857-ben, 6. szám