Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
ÖRÖKLÉS] JOG ÉS ELJÁRÁS. 257 jogérvényes végrendelet szerint 1848. aug. 30. elhalt idősb Laczkó Jószef, Utóöröklés. összes vagyonát hagyta életfogytáig tartó haszonélvezeti joggal neje szül. Hitbizományi Ghillányi Amáliának, a haszonélvezetnek azon korlátozásával, h. köteles helyettesítés. legyen Laczkó Ferencz három gyermekének névszerinti Laczkó Mihály, Alajos és Jánosnak unokaöcscseinek egyenként 80 p. frtnyi segélyösszeget évente fizetni, továbbá végrendeletében, 3. és 4. pont alatt rendelte : h. nevezett neje halála után az összes vagyonban örököljön a három nevezett unokaöcscse, illetve testvére Laczkó Ferencz után életben lévő unokái, superstites nepotes ; ezen végrendeletben Laczkó Mihály örökös, 1881. június 15-én, Laczkó Alajos 1837-ben és Laczkó János 1839. decz. 22-én mhaltak. A kereset kitételei szerint tehát alp.-ek mint Laczkó Ferencz nevezett három gyermeke unokaöcscse utáni leszármazók, azért nem örökölhetnek ezen vagyonban, mert előörökös Laczkó szül. Ghillányi Amália előtt elhalván, örökségi jog reájuk nézve mint utóörökösökre hitbizományi vagyon jellegéhez és általános elvhez képest meg sem nyilt e- így csak az emiitett előörököst túlélő fp. Laczkó Alajos egyik gyermeke az egész hagyatéki vagyonra nézve és kirekesztő örökösnek tekintendő és miután alp.-ek a peres vagyonnak hitbizományi helyettesítési intézményét, az ezt megállapító bírósági Ítéletek elleni felebbezésekben soha sem támadták meg, sőt H. és K. szerint világosan azt beismerték és ugyanaz L. szerinti m,-bírósági határozatban világos kifejezést is nyert a mely határozatnak alapián nem áganként! tulajdonjog, bekeblezések, hanem a hitbizományi helyettesítési intézményeknek mfelelően az utóöröklési jog, jouérvényesen meg'állapitva lévén, fp. szerint ezúttal csak az dönthető cl, vájjon az örököst tul nem élő utóörökösök birnak-e örökjoggal az azt túllépő felp. utóörökössel szemben. Hogy az előörököst tul nem élő utóörökösök részére örökösödési joguk meg' nem nyilt az előörökös halálával, illetve, h. az saját korai halálukkal elenyészett, igyekszik felp. a bírósági gyakorlattal és a bel- és külföldi jogi szaktudósok véleményével igazolni, eszerint tudniillik a végrendelkezőtől leszármazó utóörökösök öröklési joga a végrendelkező halálával, de jure csak akkor nyílhatnék meg, ha a végrendelkező erre való ellenintézkedéseket, a hitbizományi institutiót rendelő végrendeletben nem tett volna. Ezen érvelés instápolásául felhozatik a Q. a. másod- illetve R. a. harmádbirósági végzés indokolásánál felvett azon kijelentés, miserint előörökös életében az alp. utóörökösök oly jogot nem nyerhetnek, mely csak azon ul('(örökösöket fogja illetni, kik előörökös elhunyta után életben lesznek. Továbbá X. és Y. a. döntvényekre hivatkozva különösen kifogásoltatik az első- és másodrendű alp.-ek mint végrendelkezővel egyátalában vérrokonságban nem is lévők utóöröklési képességük, mint kik előörököst tul nem élő utóörökös Laczkó Mihály után különben is törvényszerint öröklést sem igényelhetnek ; különösen pedig az e.-rendű alp.-nő nem, mert férje Laczkó Mihály végrendelkezői képességgel a hitbizományi vagyonra nézve nem birván, ezen végrendelkezés az e.-rendű alp.-nő javára már azért is érvénytelen, mert a m.-rendü alp., 3'/. szerint osztráktörvény uralma alatt örökbefogadva lóvén, osztr. ált. polg. tk. 755. §-a szerint az örökbefogadó szüle oldalágos rokonaitól származott vagyonban csak a rokonok beleegyezésével örökölhetne, ily beleegyezést pedig ez előmutatni nem képes. Ezen fp.-i álláspont azonban mdöntetik a) a. D) Márkus. Felsöbirósági határozatok I. kiad. IV. 17
