Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
238 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes lall ingatlanokat illetőleg-, habár a telekkönyvi kivonattal s a felmutatott Öröklés. szerződéssel bizonyítva van, h. ezen ingatlanokat az örökhagyónak édes Szerzeményi atyja. id. D. Mihály az alp.-sel kötött házasságának tartama alatt vásárolta, vagyon de miután szerzeménynek csak az öröklött vagyon értékét túlhaladó értek lévén tekintendő, a házasság tartama alatt vagyon csak akkor képez szerzeményt, ha az öröklött vagyon értékének kiegészítése után valamely értéktöbblet fenmarad, miután mint fentebb kimutatva lett, id. D. Mihályra a bárándi 833. sz. tljkvben foglalt ingatlanokon felül a csere toldásául kapott 200 frt és a betétek egyenértékéül felvett 160 frt, összesen 360 frtot tevő öröklött vagyon is szállott, az alp.-sel tartott házasság alatt vásárlóit s a 286. és 97. sz. tljkvi ingatlanoknak az id. D. Mihályt illető felerésze pedig az adásvevési szerződésben kitett vételárt, valamint az 1889. június 28-án foganatosított zárlat alkalmával megállapított értéket véve, az öröklött vagyonnál kevesebb értéket képvisel, szerzemény tehát ezen ingatlanok tekintetében sem mutatkozik, alp.-t sem mint id. D. Mihálynak hátramaradt házastársát, sem mint örökhagyó ifj. D. Mihálynak édes anyját ezen ingatlanokban örökösödési jog meg nem illeti. (92. decz. 6393. J. 93. 17.) 375. Ctíria: A leszármazókat az öröklés az apai jobbágy telekben az 1848 : VIII. t.-cz. 2. §-a értelmében egyenlő joggal illetvén meg, a kiskorúnak öröklési jogát az a körülmény, hogy a jobbágyi terhek viselésére gyermekkoránál fogva képtelen volt, meg nem szünteti. (92. okt. 21.10315/91. Ü. L. 92. 47.) Hitvestársi 376. Curia: A hitvestársi öröklésre s a viszonkeresetre vonatkozólag öröklés. a másodbiróság Ítélete a rendelkezéseinek mfelelő indokaiból s azért hagyatott helyben, mert egyrészről egymagában az a körülmény, h. felp.-nö férjétől, az örökhagyótól kiilönváltan élt, öt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb a házastársi viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja és másrészről az a körülmény, h. felp. a különválás alkalmával vagyoni igényeire kielégíttetvén, ilyen igényeinek érvényesítéséről lemondott volna, az ennek bizonyítására az 1874: XXXVI. t.-cz. 54. §. a) pontja értelmében egyedül alkalmas közjegyzői okirattal sem bizonyittatott. (93. jan. 11. 1153/92. J. 93. 41.) A férj tvnyes 377. Curia: A k. 103. sz. tjkvben 1—7. sz. a. B. T. nevén áll.) öröklése a ingatl.-ok, továbbá az ottani 206. sz. tjkvben 1. hrsz. a. felvett ingtl.-ból a jász-kun sta-B. T.-t (kinek vére G. J.), illetve l/7-éd tjdoni járandóság, mely ingtl.-nok tutnm szerint, B. T. által T. F.-ra ruháztatott át; T. B. F.-ról, ennek elhalálozásával nejére B. A.-ra szállottak át hitvesi öröklés jogezimen s e nevezett B. A. elhalálozásával olyként hagyatékát képező ingtl.-okra tvnyes örökösödés jogczimén felp. M. M., B. Gy.-né örökösödési joga megállapittatik s felp. feljogosittatik, h. a jelzett ingtl.-nokra tjdonjogát bekebeleztethesse és ugyanezen ingtl.-nokat birtokba, illcl ve a zárgondnoki kezelésből átvehesse. Ind.: A peressé tett hagyatékhoz tartozó ingtl.-nokat B. T. az L868. okt. L4-én kelt szerződés szerint ruházta át T. F.-ra, ekként ezen ingtl.-ok T. F.-nak szerzeményei javait képezték, nem vétethetett figyelembe az emiitett szerződés, ill. alp.-nek azon érvelése, h. a jelzett szerződés voltaképen örökbe fogadási szerződést képez, mert ezen kérdést csakis a B. T. oldalrokonai lettek volna jogosítva felvetni, a mennyiben igényelték volna, h. az águkról P. J. által az örökbe fogadás folytán örökölt vagyonok reájuk visszaháramoljanak. F. J, 1874. máj. 19-én leszármazó örökösök nélkül elhalván, fp.
