Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
CSALÁDI JOG. 213 végiratban kinált főesküvel való bizonyítást pedig nem lehetett alkalmazni A törvényes azért, mert a felp. a fennebbi tanukkal azt sem tette valószínűvé, hogy házasságból ennek lehetősége ki volna zárva, miszerint a gyermek a házasság tartama való szármaalatt fogantatott, (92. jun. 13. 1860.) — Curia : Mintb. a származás törvé- zás. nyességének vitatásával leginkább a gyermek érdeke van mtámadva, Esküvel bizoennek a kérdésnek eldöntésénél az anyának egyoldalú nyilatkozata, vagy nyitás gycraz anya által leteendő főeskü önálló bizonyítékot nem képezhet és így a mek tvtelenitörvőnytelen származás kimondása az anya esküjétől függővé nem tétet- tése ir. perben. hetvén; ezekben a perekben egyáltalán nincs helye az anya részére a fogamzásra nézve kinált főeskü alkalmazásának, a m.-biróság Ítélete tehát a főeskü mellőzésére nézve, ez okból, egyébként azért volt hhagyandó, mert a házasság tartama alatt a fogamzás időszakán belül született gyermekre nézve szükségképpen fennforog annak lehetősége, h. az a fogamzás időszaka alatt, az anyával együtt élt férjtől származik, ily esetben pedig a gyermek érdeke ellenére a származás törvénytelensége ki nem mondható. (93. ápr. 25. 9871/80.) — Ellenkező gyakorlat: 328. Curia: Minkét a.-biróság ítéletének mváltoztatásával az 1880. febr. 20-án szül., ug3ran-e hó 21-én Borbála névre keresztelt gyermek tvtelen származásúnak bíróilag kimondatik, az esetre, ha fp. leteszi a pótesküt az iránt, „h. a néhai nejével V. Katalinnal az 1879. ápr. 20-tól az ugyanaz év aug. 20-ig terjedő idő a. nem közösült." Erdekében áll tehát felp.-nek a jelen ítélet kézbesítése ntán 15. nap a. az eskü letételére jelentkezni s a kitűzendő határnapon azt letenni; mert ellenes esetben keresetével elutasittatik. Végre a póteskü letétele után jelen ítélet az anyakönyv kiigazítása cze'ljából az egyedi rom. kath. lelkészszel közöltetni rendeltetik. Ind : Az a jogi vélelem, h. a házasság tartama a. született gyermek tvnyes származásúnak tartandó, nem zárja ki annak bizonyítását, h. tényleges különválás tartama a. született gyermek a férjétől nem származhatott. Tek. pedig, h. a per során kikallgatott tanuk egybehangzóan vallották, h. V. Katalin 1878. évben felp.-t mint férjét elhagyta és ettől az időtől kezdve az 1886. jul. 16-án bekövetkezett elhalálozásáig nemcsak h. felp.-hez nem tért, sőt rövid időre a különválás után K. Mihálylyal közös háztartást folytatott és illetve azzal mint feleség- a férjével állandóan együtt élvén, a kérdéses gyermek emez ágyassági viszonyból származott; tek. továbbá, h. N. P. József vallomása szerint maga K. Mihály elismeri, h. a gyermek tőle származott és ez utóbbi és néh. V. Katalin között fennállott ágyassági viszony az anyakönyvi kivonatba bevezetett záradékból is következtetendő ; tek. végre, h. néh. V. Katalin a győri szentszéktől beszerzett periratok szerint a felp.-el kötött házasságnak érvénytelenítését azon az alapon szorgalmazta, h. a házasság mkötésére saját beleegyezése nélkül, hajlamai ellenére erőszakkal kényszeríttetett és ama per folyama a. ismételve olyan értelemben nyilatkozott, h. férje iránt leküzdhetlen ellenszenvvel viseltetik és ahhoz nem fog visszatérni: ily körülmények között tehát nem valószínű, h. a ténvleg külön élő házasfelek, habár ugyanabban a községben laktak is utóbb, vagyis a gyermek fogamzásának időszaka a., egjTnáshoz közeledtek és pedig annál kevébbé, mert V. Katalin akkor K. Mihálylyal közös háztarlást folytatott, a pernek ez egybehangzó és egymást kiegészítő adatai re'szbizonyitékul voltak elfogadandók arra nézve, h. felp. a gyermek fogamzá-