Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

208 CSALÁDI JOG. A házastársak máig is még fennáll". Ha felp. ezen esküt le nem tenné, keresetével egész* vagyoni viszo-ben elutasittatik. Ind.: A kebli levéltárból hivatalból beszerzett 8971 888. nyai egymás prsz. alatt létező, néhai D. Danilla hagyatékára vonatkozó ügyiratok s neveközt és má-zetesen az azok mellé hiteles kiadványban csatolt 84/884. sz. a. közjegyzői sokkal szem-okirat által hitelesen be van bizonyitva, hogy felp. és néhai férje között az ben. összes ingó vagyonukra, mint együttes szerzeményre nézve, egyenlő arányú Házastársak vagyonközösség létezett. Alp.-ek ez iránti tagadása tehát annál kevésbé volt közti kölcsön-figyelembe vehető, mivel egyfelől ezen okirat a prts 165. §-a értelmében telügylet. jes bizonyitó erővel bir, de másfelől e fenn emiitett hagyatéki iratok közt létező és Z. Gábor kir. közjegyző előtt 1886. május 16-án 1886. évi 42. szr a. felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint maga másodrendű alp. ezen okmányt és az abban foglaltakat, tehát a vagyonközösség* létezését helyeslőleg tudomásul vette. G. Simon és W. János tanúvallomásával pedig igazolva van, h. alj), a néhai D. Danilla-féle hagyaték leltározása alkalmával, midőn felp. a keresetben említett kölcsönnek a leltárba való felvételét kívánta, tanuk előtt azon nyilatkozatot tette: „ezt már tudjuk, de hagyjuk el, ne tegyük a leltárba". Ezen nyilatkozat a tartozás fennállására vonatkozó beismeréssel egyértelmű és ennélfogva alp.-ek a kereset értelmében elmarasztalandók voltak. Ezzel szemben nem jöhet tekintetbe alp.-ek azon ellenvetése, hogy a kérdéses követelés a leltárba felvéve nincsen, mivel a tanú vallomásaiból okszerűen következtethető, hogy éppen az elsőrendű alp, beismerő nyilatkozata alapján azon nézetben lehetett felp., hogy alp.-ek a követelésből őt megillető felerészt mfizetni fogják, a minélfogva beleegyezett a követelésnek a leltárbóli kihagyásába. Minth. pedig a tanuk arra nézve, vájjon a hagyatéki leltár felvétele alkalmával emiitett tartozás és a jelen perbeni követelés ugyanazonos-e, határozott vallomást nem tehettek, sőt az összeget sem voltak képesek határozottan megjelölni, alp.-ek elmarasztalása a felp.-nek odaítélt póteskü letételétől függőleg volt kimondandó. Felp.-nek pedig a fent felsorolt félbizonyitékokhoz a kiegészítő póteskü volt oda ítélendő és pedig tekintettel arra, miszerint a tanuk a kérdéses összeget számszerűleg megjelölni nem tudták, a kereseti követelésnél csekélyebb öszszegre nézve is. (1891. okt. 10. 4720.) — Kolozsvári tábla: Az e.-bíróság' ítéletét mváltoztatja, felp.-t keresetével elutasítja. Ind.: Felp. nem is állította, h. alp.-nek pénzt adott kölcsön és h. mint hitelező jogosított a kereseti összeget követelni, e szerint tehát felp. kölcsönügyleti jogviszonyból folyó kereseti joggal alp. ellen nem bírván, ez alapon indított keresetével el kellett utasítani, Felp.-nek az az állítása, hogy a Nagy-Szebenben 1884. évi márczius 28-án 84. sz. a. néhai férjével közösen közjegyző előtt tett kölcsönös végrendelet alapján lenne joga a kereseti összeget követelni, ezúttal bírói figyelembe nem jöhet azért, mert a keresetet nem ezen jogczimen mint örökös indította és mert azt sem mutatta ki, hogy a követelési jogot örökösödés utján mszerezte volna. (1891. decz. 17. 2954.) — Citria: Az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Ind.: A kir. itélő tábla ítéletének mváltoztatásával az e.-biróságnak ítéletét kellett helybenhagyni, W. János tanú vallomására történt hivatkozás mellőzésével felhozott indokainál fogva és azért, mert felp. keresete szerint felp.-nek elhalt férje D. Danilla a keresetben jelzett összeget az elhaltat és felp.-t, mint annak volt nejéi közösen megilletett pénzből adta kölcsön, ennélfogva felp. férje a kölcsön adásánál részben mint neje — a felperes — megbízottja járt el, e viszonyból folyólag