Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

194 CSALÁDI JOG. Válóokok a mének teljesítésére oly nyomós ok fenforog, mely az 1863. évi nov. 2. napzsidóknál, ján 15940. sz. a. kelt udvari kanczelláriai rendeletben váló okul felsorolva Hűtlen elha- van. Mintk. pedig- alp. a kétszeri tvszéki békéltetésnél kijelentette, h. férjégyás. tői elválni nem kiván, hacsak hozományát vissza nem kapja, ily feltételes nyilatkozat azonban a házasság felbontásához való járulásnak nem tekinthető; minth a kereset tárgyalásánál alp. határozottan kijelentette, h. férjétől válni nem akar; minth. másrészt fp. a házasság felbontására szolgáló oly nyomós okot, melynek alapján kérelme az idézett szabályrendelet 22. §. értelmében teljesithető volna, nem igazolt: fp. a házasság felbontása iránti keresetével elutasítandó volt. (91. okt. 5. 1832.) — Curia: A m.-biróság ítéletének, a mennyiben fp.-t keresetével elutasította, árváltoztatásával az elsőbiróságnak a házasságot felbontó és az elválasztott feleknek az uj házasságralépést megengedő ítélete hagyatik helyben. Ind.: Alp. az illetékes rabbi által mkisérlett bókéltetés alkalmával a házasság' felbontásába határozottan feltétlenül beleegyezett, továbbá a tvszék előtt történt személyes mhallgatásánál beismeri azt, h. felp. irányában sem az egybekelést megelőzőleg, sem azután vonzalommal soha sem viseltetett és csak azért ment hozzá, mert jellemes és iparkodó embernek mondották, a per folyamán azonban több izben kijelentette, h. férjétől válni nem akar, mig az hozományát meg nem téríti, kielégítés esetére kész elválni, különben visszamegy férjéhez: egyszersmind felp.-t hozományának el'pazarlásával és azzal vádolja, hogy őt elhagyta. Ilyen körülmények között alp. a házasság felbontásába erkölcsi beleegyezését, ill. a válólevél elfogadását anyagi igény kielégítésétől azért nem feltételezheti, mert a hozomány kérdése az izr. vallásnak házassági válópereiben érdemleges intézkedés tárgyát nem képezheti, hanem ha egyezség létre nem jön, a felek az 1863. évi nov. 2. 15940. sz. a. kibocsátott udv. rendelethez képest kifejlett törvényes gyakorlat szerint a rendes perutra utasitandók, a válóper befejezéséi pedig más per esélyeitől függővé tenni nem lehet. És mert alp. a tárgyalásnál is személyes nyilatkozatával ellentétben csak azt vonja kétségbe, h. az egybekelés előtt felp. irányában vonzalommal nem viseltetett volna, azt azonban nem is állítja, h. fp. a hozománynak egyezség utján kiadását mtagadván, azt a házasság folytatása végett követni megkisérlelte és h. a kölcsönös keseritésből származott ellenszenv elenyésztével a házasság fentartásához múlhatatlanul mkivánt egyetértés fenforogna: tényleg tehát alp. a házasság felbontásába beleegyezonek tekintendő, következve ezekből az okokból, az idézett rendelet 24. §-a alapján az elsőbiróság ítéletét kellett Az egyik /m'-khagyni. (92. febr. 24. 559.) zastárs elme- 302. Kassai tábla: Felp.-t keresetével el kellett utasítani, mert a betegsége, zsidó házasságnál a válásba a rabbi előtt történt beleegyezés csak akikor szolgál alapul az elválasztásra, ha a beleegyezés a törvényszék előtt ismételtetik, ez azonban nem eszközöltetett és tekintettel a keresethez E. alatt csatolt angyalföld orsz. elmebeteg ápolda igazgatóságának átiratára, nem is eszközölhető, mert alp. mint elmebeteg szabad akaratának nyilvánítására képességgel ez idő szerint nem bir; de el volt felp. keresetével még azért is utasítandó, mert a házasság tartama alatt a válóper folyamatba tételét megelőzően bekövetkezett elmebetegség nem tartozik az 1863. nov. 2. 15,970 sz. a. kibocsátott szabályrendelet 22. §-ában felsorolt okok közé. melyek szerint az izr. vallás szerint kötött házasság felbontása itélet által kimondathatnék, továbbá mert az alp.-t képviselt ügygondnoknak a házasság felbontására ro-