Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

I. VAGYONJOG. 39 Janid egybekapcsolva, mig egyéb nemesi ingatlantól az elválasztható volt. Italmérés, ennélfogva jelentkezhetett az italmérési jog mint valamely ingatlannal elrálaszthatlanul egybekapcsolt, továbbá mint a nemesi ingatlantól tartozékát képező és végre mint már a nemesi ingatlantól elválasztott személyes jog, s az 1881 : LX. t.-czikknek idézett szakasza csakis e három módon jelentkez. hető kir. kisebb haszonvételi jognak végrehajtás alá vonhatását szabályozza. Andráshida községben az 1891. ápr. 8-án felvett tárgyalási jkv. szerint, az italmérési jogra vonatkozólag aránykulcsul az egyes közbirtokos részére az 1874. máj. 22-én hitelesített földkönyvben kitüntetett birtokmennyiség állapíttatván meg, kétségtelen, h. a községbeli italmérési jogra fentebb előadott általános szabály, t. i. az nyer alkalmazást, h. e jog itt is a nemesi ingatlannak képezte tartozékát. A tartozéknak a fövagyonhoz való viszonyából pedig az következvén, h. a ki megszerzi a fövagyont, megszerzi egyszersmind annak tartozékát is. kétségtelen, h. azok, kik Andráshidán nemesi birtokukat eladták, az ellenkező vi'ágos kikötésnek esetén kivül, eladták egyszersmind az azután járó italmérési jogot is, miből önként következik, h. az italmérési jogot helyettesítő kártalanítási összegre sincs jogos igényük. (92. febr. !24. 680. P. T. XXIV. 2.) — Azonos (oly irányban, h. az italmérési jog külön elidegeníthető tartozéka volt a nemesi birtoknak): (Jurta 91. okt. 20. 7150. (Ü. L. 91. 45.) 90. Bp. tábla: Az elsőbiróság ítéletét mváltoztatja, a Györvár köz- Úrbéri italségben úrbéri jogon gyakorolt féléves italmérési jog kártalanítása fejében 1889. mérésért megévi nov. hó 20-án egyezségileg megállapított 1026 fi t kártalanítási összeg állapított káréi, járulékaira nézve a győrvári volt úrbéri birtokosok tjdoni jogát megálla- talanitási pitja és az első bíróságot a rászedési arány elbírálására utasítja. — Ind.: összeg tulajA 1836. évi VI. t.-cz. azokról a hasznokról intézkedik, melyek a telek haszon- dona. vételén felül a jobbágyokat illették meg. Midőn tehát az idézett t.-cz. 2. §-a azt rendeli, h. az úrbéri korcsmáitatás jogát a jobbágy község gyakorolhatja. ezen megjelölés alatt egyedül a volt úrbéres jobbágyoknak a földesúrral szembe állított egyeteme érthető, annyival inkább, mert az idézett törv.szakasz a jobbágyok és a volt földesúr közt az úrbéri bor mérés tekintetében felmerülhető kérdések elbírálását az úrbéri útra utalta. A törvény ama rendelkezése, melynél fogva egyes jobbágyoknak minden mérés mtiitatott, csak addig nyerhetett alkalmazást, mig a bormérésnek tényleges gyakorlása helyt foghatott, az italmérési jognak állami mváltása után azonban az egyes jobbágyoknak a kártalanítási összegben való egyéni részesedését nem akadályozza. Miután pedig a jelenlegi község, mint politikai testület a volt földesúr és a volt úrbéresek közt fennállott magánjogi viszonytól teljesen eltérő alapon s kizárólag közigazgatási czélok mvalósitása végett alakult, ugyanazért azok a jogok, melyeket a volt jobbágyok bár osztatlanul gyakoroltak, a község mint politikai testületre át nem szállottak. (90. okt. 20. 46936 sz. a.) — Curia: A másodbiróság ítélete hhagyatik oly értelmezéssel, ül. részbeni változtatással, h. úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tjdonjog a volt úrbéreseket illeti, a megállapitott kártalanítási összeg azonban kölményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. — Ind. : Az, h. az 1888. XXXVI. t.-cz. alapján az úrbéri italmérést megállapitott kártalanítási összegre a tjdonjog kit illet meg, magában véve kétséges nem lehet. Midőn ugyanis a régibb hazai tvényhozás az eredetileg kizárólagosan földesúri jogot képező korcsmárlási jogosultságban a jobbágy községet is részesítette, ezt az úrbéresek felsegélése czéljából tette, a mint az a vonat-