Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 285 a- felvett házát és telkét S. T. és B. testvéreinek hagyományozta olyformán. Öröklési szerh. az ingatlannak jövedelmeit egészen élvezzék, illetőleg élvezze, mig közülök zödés. bármelyik életben van, ha pedig mindketten elhalnak, a ház S. G. roko Utóöröklés. nára, jelenlegi fp.-re, ennek elhunytával pedig mindig a S. család életben levő legidősebb férfi-sarjadékára szálljon, azonban egyik hagyományosnak, illetőleg utóhagyományosnak sem leend jogában a házat elidegeníteni, illetőleg adóssággal terhelni, hanem csak annak jövedelmeit húzni, csak annyiban ütközik a fennálló jogszabályokba, amennyiben azzal, ha egész terjedelmében fentartatnék, a hagyomány tárgyát képező ház egész nemzedékeken át hitbizományi vagyon módjára mköttetnék, mihez pedig az 1862 évi okt. 9-én kelt kir. leirat értelmében legfelsőbb engedély kívántatnék" minek mszerzését azonban sem az örökhagyó örököseinek meg nem hagyta' sem az örökösök azt tényleg ki nem eszközölték s így az emiitett végrendeleti intézkedés családi hitbizomány alakjában érvényben fenn nem tarthaló. Sem a régibb, sem az ujtbb tételes jog vagy joggyakorlat azonban nem tiltja el az örökhagyót attól, h. vagyonáról több egymásután következő örökös vagy hagyományos javára akképp intézkedjék, miszerint az egyiknek halálával a vagyon a mjelölt élő utóörökösre vagy utóhagyományosra s ennek halálával ismét a mjelölt további utódjára szálljon, mert ily intézkedés a vagyon fele tt rendelkezésének több egymásután következő nemzedéken át mkötését magában nem foglalja. Ebből a szempontból ítélve, néhai S. J. végrendeletének megtámadott 6. pontját, a tábla nem találta, h. annak az intézkedése, mely a S. T. és B. után helyettesittetett S. G. fp.-t és a hagyatéki ház feletti szabad rendelkezésben korlátozza, a hitbizományi helyettesítésnek a hazai magánjog szerint megengedett határain tul menne. De kérvényeiben felp. maga is érvényesnek ismerte el az érintett korlátozást, azt tehát a maga részéről többé nincs jogosítva mtámadi.i. miért is fp.-t keresetével elutasítani kellett. (91. okt. 1. 17323. Ü. L. 91. 43.) 651. Bp. tsz.: A tolnai gr. F. K. által alapított elsőszülöttségi hilbizo- Családi hitmányi ügyben felvett ezen jegyzőkönyv tudomásul vétetvén, az ebben, ugy bizomány. a 19.244. sz. kérvényben kifejtett indokok kellő mérlegelése után, tekintettel főképpen arra, h. folyamodó hitbizományi birtokos gr. F. P. kérvényében jelzett, a déli vasút keszthelyi állomásából kiágazólag a zákánydombóvári vasút Nagy-Atád —Szobb állomásáig vezetendő helyi érdekű vasút tercbe vett kiépítése azáltal, h. az a bökönyei hitbizományi uradalmat közvetlenül érinteni fogja és annak jövedelmezőségét és igy közvetlen állagának értékét is emelni fogja; figyelemmel továbbá arra is. h. a felveendő 50.000 frtnyi készpénz-kölcsönért és még a kisajátítandó földterületek után befolyandó kártalanítási összegért nyerendő törzsrészvények a hitbizomány vagyonát fogják képezni, miáltal annak állaga csorbulást nem is szf-nvedend, a felveendő kölcsön-összeg tehát lényegileg a hitbizományra nézve tehernek nem is tekinthető ; ebből kifolyólag a hitbizományi ügyekben követendő eljárást szabályozó és 1869. évi ápr. hó 7-én kelt igazságügyministeri rendelet 15. §-ában foglalt korlátozó rendelkezés a hitbizomány ez időszerinti birtokosa által f. évi 19.244 szám alatt előterjesztett kérelem megadásának útjában nem is állt. de tekintettel végül I. r. várományos gr. F. A. álta1 a tárgyalás folyamán tett azon kijelentésre, miszerint a kért engedély csakis azon feltételtől volna függővé teendő, ha a kérdéses vasút nemcsak a hitbizományi javakat érintené, hanem az állomás is Bökönyén lesz; mely fel-