Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 275 azt a hatóságot tekinti illetékesnél- arra, h. nála végrendelet lehetővé volt, Végrendeleti melynek a hagyaték tárgyalása is hatáskörébe tartozott. Ily hatáskörrel pedig öröklés, a községi elöljárósággal sem bírt, sem nem bir, ennélfogva a Csanádmegyé- Végrendelet ben állítólag követett jogszokás, még ha az hitelesen kimutatható lenne is. alaki kellékei. irányadóul el nem fogadható. — Curia: Hhagyja. (92. márcz. 30. 4584 91. Ü. L. 92. 15.) 634. Bp. tábla : A m támadott végrendeletet öt kifogástalan tanú irta alá. ezek egyike a végrendelkező' nevét irta, négy lanu pedig magán az okiraton azt bizonyítja, h. a végrendelet felolvastatott, megértelmeztetett és h. azt a végrendelkező kézjegyével ellátta. Igaz, h. a tanuk nem bizonyítják azt, miszerint a végrendelkező az okiratot végrendeletének nyilvánította, de mivel a tanuk a bizonylatban az okirat kiállítóját vvégrendelkezőnek* nevezik és mivel a végrendelkező az okiratot tartalmának elfogadása jeléül saját kézjegyével ellátta : félre nem ismerhető, h. a tanúsítvány a tvben előszabolt nyilatkozat értelmét adja vissza és ezen nyilatkozat mtörténtéről kétséget fenn nem hagy. Ezek szerint az örökhagyónak végrendelete a fent idézett törvényszakasz kellékeinek mindenben mfelel. az érvényes végrendelet s ennek alapján az örökhagyó hagyatékában alp. örökösödik, miért is fp.-eket elutasítani kellett. (90. okt. 14. 39.985. sz. a.) — Curia : Hhagyja. {91. szept. 16. 1324.) 635. Bp. tábla : Az 1876 : XVI. t -cz. 5. §. szerint, ha az olvasni s irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláirta, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláírja vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismeri és az, h. ez mtörtént. magán az okiraton a tanuk által igazoltatik. Minth. azonhan az örökhagyó 1887. decz 13-án tett végrendeletét nem sajátkezüleg irta. hanem csak aláirta és ezen az okiraton sem az, h. a végrendelkező a tanuk tlött kijelentette volna, h. az okirat a ő végrendeletét tartalmazza, sem pedig az. h. azt előttük aláirta vagy már előbb általa aláírtnak elismerte, a tanuk által nem igazoltatik; minth. továbbá magánvégrendeleteknél magából a végrendeletből kell kitűnni, h. az 1876 : XVI. t.-czben előirt szabályok a végrendelet alkotásánál megtartattak, a tanuknak utólagos vallomása azonban az önmagában érvénytelen végrendeletet többé érvényre nem emelheti; az örökhagyónak idézett magánvégrendeletet a felsorolt alatti kellékek hiánya miatt érvénytelennek kimondani kellett és tekintettel arra, h. alp.-ek nem is állították azt, miképp az örökhagyó vagyona tőlük vagy águktól származott volna, a szerzeményi javakban pedig végrendelet és leszármazók nem létében az id. törv. szab. 14. §. a) pontja szerint hitvestársi öröklésnek van heh/e, fp.-nek öröklési jogát az örökhagyó leszármazott hagyatékára nézve megállapítani kellelt. — Curia : Hhagyja. (91. nov. 20. 3164. Ü. L. 91. 50.) 636. Bp. tsz.: Fp.-ek fp.-ségi joga ezennel megállapittatván. örökhagyó B. D. által 1892. febr. 25-én Budapesten alkotott s 1888. jul. 6-án kihirdetett ezen kir. tvszék irattárában 23519/888. sz. a. megőrzés végett elhelyezett s a keresethez G) a. másolatban csatolt végrendelet eredetije érvénytelennek bíróilag is kimondatik. fp.-ek kizárólagos tves örökösödési joga megállapíttatik s alp.-ek tűrni tartoznak, h. az E) alatti leltárban foglalt összes hagyaték fp. részére 15 nap multán vagyis az ítélet jogerőre 18*