Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 267 látlan rendelkezési joggal tulajdonul mtartatnak s azok értékével az özvegy Törvényes javára a hagyaték ellenében megállapított viszonkövetelések beszámítás öröklés, utján kiegyenlittetnek és örökség tárgyául csakis alp. özvegy követeléseit Özvegyi jog. mhalaüó összeg állapittatik meg, melynek biztosítását az örökösök joggal követelhetik, az alsó bíróságok ítéleteinek vonatkozó részét ennélfogva ily értelemben mváltoztatni kellett. A m.-biróság Ítéletének azcn rendelkezése, mely szerint a leltár 17. tétele alatt összeirt 10 kiló búzának fele a hagyatékból kihagyatván, alp. özvegy tulajdonának mondatott ki, továbbá annak az özvegyi jogra vonatkozó, valamint a leltározási és hagyatéktárgyalási, a gyógyitási és temetési költségeket I. r. alp. javára megállapiló rendelkezései hhagyatnak s az özvegyi jogra vonatkozó rendelkezés főleg azért: mert a hagyatéki vagyon nem oly tetemes, h. annak jövedelmei az özvegynek sorfához mért tartására szükséges költséget túlhaladnák. (91. febr. 5. 6873/90. Dt. XXIX. 14.) 622. Curia : A 40 drb cs. kir. aranyra vonatkozólag a peres felek közt az, h. azt alp. adta volt néhai G. P.-nak ennek fp.-sel egybekelése alkalmával, nem vitás, kétségtelen tehát, h. e 40 drb arany a most nevezett örökhagyóra erről kisk. G. M.-ra alp.-től háramlott, minth. pedig az ágról szállott vagyon leszármazók nem létében visszaszáll oda, honnan származott vagyis ilyen vagyonban felmenő ági öröklésnek van helye és minth. ez öröklési szabály alól, a törvényes gyakorlat alapján, egyedül a házastársak közös használatra szolgáló kiházasitási ingók képeznek annyiban kivételt, h. ezekben a házastársak leszármazók hiányában kölcsönösen örökösödnek, a 40 drb arany pedig ilyen kiházasitási ingó vagyonnak nem tekinthető, e 40 drb aranyban, ha annak alp. részéről átvétele, az ennek a m.-biróság Ítéletének e tárgyra vonatkozó indokai szerint helyesen odaitélt főeskii le nem tétele esetében bebizonyíttatni fog is, az öröklési jog alp.-t illeti, ennélfogva felp.-t keresetének e 40 drb arany iránt öröklésre irányzott részével elutasitani kellett. Tek. azonban, h. e 40 drb arany annyiban t. i., amenynyiben annak G. P. halálakor mléte s alp. által átvétele a főeskü le nem tétele által megállapittatni fog. nevezett G. P.-nak tényleg birtokában levő vagyona volt, mint ilyenre tehát fp.-nek özvegyi joga van, ennek alapján öt annak haszonélvezete megilleti, e haszonélvezet fejében a 40 drb 225 forint 60 kr. értéke után járó 6 százalék kamat özvegysége tartamára megítélendő volt és pedig 1884. máj. 3-tól azért; mert G. M. ekkor halt meg s ugy ez, mint fp. alp.-sel közös háztartásban élvén, a közös jövedelmet s igy a 40 drb arany hasznát is közösen élvezték. (91. nov. 18. 597. Ü. L. 92. 2.) 623. A kis-ujszállási jbiróság: Felp.-ek néh. B. B. nevén vezetett és özvegyi haszonélvezeti jogon 1889. nov. 3-án elhalt özv. B. B.-né, szül. S. J. által hosszabb időn keresztül s ennek elhalálozása után általuk mint néh. B. B.-né testvérei által birtokolt s alp.-ek által f. é. tavaszán elfoglalt szelesházi 3 hold TóO négyszögöl földbirtokába kérik magukat visszahelyeztetni s egyúttal alp.-eket az elvont évi haszon mfizetésére kötelezni. Tek. azonban, h. az özvegyi haszonélvezet nem örökölhető, de az özvegyi haszonélvezet tárgyát képező, a turkevei 2334. sz. tjkben foglalt B. B., alp.-ek édes atyja nevén vezetett ingatlant az özvegy halálával alp.-ek mint B. B. leszármazó örökösei jogosítva voltak a hagyaték átadása előtt birtokba venni s tek., hogy fp.-ek néh. B. B-né halála óta egy évi tényleges birtoklást, a mháboritás tényeig ki sem mutathattak, őket keresetükkel elutasitani s mint perveszte-