Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

Öröklési jog. 605. Curia: A 2. sz. alatt eredetiben csatolt elismervény értelmében Hagyaték. Sz. szül. Sch. Anna az abban kitüntetett 760 frtot nem kölesemképpen, hanem A hagyaték azon világosan kitüntetett indokból adta az alp.-eknek, h. ezen összeget mint megállapítása. 1. r. alp. öröksége részét, melyet S. sz. S. Anna után ennek elhalálozása esetén nyerne, már életében mkapja, itt. h. a nevezett nő már életében kiadja I. r. alp. örökségi részét. Sch. Ferencz tehát nem kötelezte magát arra, h. ezen 760 frtot akár egészben, akár részben visszafizesse, mert ezen öszszeget örökség czimén és pedig azon kikötéssel adta át, h. ez összeg tulajdonává válik, ő pedig nevezett Sz -né halála után ennek hagyatékában örökségre további igényt nem tarthat. Mindezeknél fogva, valamint Sz. szül. Sch. Anna nem volt ezen 760 írtnak visszakövetelésére jogositva, ugy nem nem lehetnek annak örökösei sem nagyobb joggal, mint az örökhagyó volt felruházva és ezen összeg visszakövetelésére ök nem jogosultak. (91. nov. 25. 4169/90. Dt. XXXI. 128.) 606. Curia : Az örökösök abban az esetben, ha az örökhagyó nevén Hagyatéki hagyaték maradt, az örökhagyó gyógyítási és temetési költségei viselésére terhek. nem kötelezhetó'k, hanem ezek a költségek a hagyatékból, még pedig első sorban elégitendők ki. (90. okt. 19. 2673. Ü. L. 90. 47.) 607. Curia : A temetési költség a hagyatéki tömegből az örökösök osztályrészeire tekintet nélkül levén kielégítendő, ha oly körülmény bizonyittatik, h. valamely vélelmezett örökös az örökhagyó birtokában volt tárgyakat átvett a nélkül, h. a temetési költség kielégitéséről gondoskodott volna, ez a ténye az átvett tárgyak értéke erejéig reá a temetési költség fizetésére nézve szavatosságot hárit. (91. nov. 24. 3353. J. Sz. VI. 24.) 608. Szegedi tsz.: Alp. a kereseti váltón látható elfogadói aláírás Örökös felevalódiságát beismeri, a B) alatti haláleset felvételi ivvel pedig alp.-ek örö- lóssége a hakösi minősége és mennyisége igazolva van, s nem bir alappal azon alp.-i gyatéki tervédekezés, mintha a hagyatéki terhek levonása után vagyonérték nem ma- hekért. radván, ők ez okból marasztalhatók nem volnának; mert alp.-ek a terhek valódisága esetén semmit sem örökölnek ugyan, s igy örökség erejéig saját •vagyonukkal nem felelősek, azt azonban, h. fp. a tényleg maradt vagyonra végrehajtást vezethessen s abból magát esetleg kielégíthesse, tűrni tartoznak. miért is alp.-ek a leltár szerint kitüntetett ingókra vezethető végrehajtás terhe alatt a kereseti tőke s járulékaiban marasztalandók voltak. (88. okt. 25. 20.0L9. sz.) — Bp. tábla: Az Ítéletnek azt a részét, mely által alp. mint férjének örököse a fizetésre saját személyében is köteleztetett, mváltoztatni; fp.-t, alp. mint férjének örököse elleni keresetével elutasítani kellett, mert végrendelet nemlétében s törvényes leszármazók létezése esetében, a csakis a tiszta hagyatéki vagyonra özvegyi jogot igényelhető házastárs törvényes