Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

204 I. VAGYONJOG. Váltótörvény, totta, de egyáltalán nem bizonyította, h. névbecsülésből teljesítette a fize62. §. tést. mert az, h. névbecsülésből és kiért fizetett, óvás-levéllel volt volna igaNévbecsiilés. zolandó és a váltón kitüntetendő. Fp. tehát elutasítandó. (90. okt. 28. 1005.) — Curia : Hhagyja. mert ha fp. a kereseti váltót mint közbenjáró, névbecsülésből akarta kifizetni, a mihez a V. T. 62. §. értelmében joga volt, tartozott volna ezt a szándékát a váltóbirtokosnak kijelenteni és annak elismerését, h. a fizetés névbecsülésből, a váltókötelezettek melyikeért történt, magán a váltón, vagy toldalékán követelni és a mennyiben ezt a feljegyzést a váltóbirtokos mtagadta, e körülményt óvással igazolni, mivel csak ez esetekben érvényesíthette volna fp. azokat a váltójogokat, melyeket a V. T. K3. §-a a névbecsülő fizető részére, az elfogadó a névbecsült s ennek előzői ellen biztosit. Már pedig a kereseti váltón hvö, nem is az annak birtokosaként jelentkező takarékpénztár képviseletére jogositott igazgatóságnak alapszabáhjszerü czégjegyzésével, hanem csak a pénztárnoknak aláírásával ellátott az az elismerés: h. ^értékét fedezte V. János helyett V. Jánosné*, a névbecsülés imént kijelölt kellékeinek egyáltalán meg nem felel, az ezen kellékek hiányát pótló óvás pedig fel nem mutattatott. (90. okt. 6. 191. J. Sz. V. 560.; 66—69. §§. 486, Curia: Ha a névírás alatt lévő kezesi mjtlölés nem az állítólagos Váltókezesség, kezestől ered, a váltóbirtokost terheli annak bizonyítása, h. a mjelölést alp. vagy személyesen, vagy más az ő beleegyezésével irta, amit ha nem bizonyít, a kezesi kötelezettség ki nem mondható. (91. nov. 30. 325.) 487. Kolozsvári toszék : A kereseti A) a. váltó 1887 márcz. 7-én járt le. a kereset pedig 1890 okt. 15-én, tehát a V. T. 84. §-ában előirt 3 év lejártával adatott be. ennélfogva fp.-nek alp. elleni váltójogi keresete elévült s igy azzal alp. elévülési kifogása fulytán elutasítandó volt. Azon ténykörülmény, h. a kolozsvári kisegítő takarékpénztár-szövetkezet, mint eredeti váltóbirtokos által a kereseti váltó az elévülési határidőn belül 1887 aug. 4-én a 60á2/87. sz. a. keresettel fp. és alp. ellen beperesitett, az elévülés félbeszakítása tekintetében jelen keresetre befolyással nincs, mert fp.. mint a váltó igazolása szerint váltókezes, nem az előző pernek jogutód minőségében folytatására, hanem a V. T. 69. §-án alapuló önálló váltójogi keresetének érvényesítésére van jogosítva, s igy tekintettel arra, h. a váltótörvény 87. §-a értelmében a kereset beadása általi elévülés félbeszakítása nem bir általános joghatálylyal, következőleg az előző perben beadott kereset általi elévülés félbeszakítása fp. javára nem szolgálhat jelen perben, miután ezen per önálló és az előző pertől teljesen függetlenül bírálandó el. (91. márcz 25. 10805. sz.) — Curia : Iíhagyja, mert fp. mint aki a váltóösszeget a váltó eredeti kitelezőjének váltókezességi kötelezettsége alapján fizette ki, habár a váltó reá engedélyeztetett is, az általa kezeseit elfogadó ellen nem léphet fel az eredeti hitelező jogutódjaként, hanem a V. T. 69. § a csakis önálló váltókeresetnek megindítására van jogosítva, e szerint az ő váltókereseti joga az általa kielégített váltóhitelezőnek az elfogadó ellen érvényesített kereseti jogától függetlenül és önállóan lévén elbírálandó, az elévülésnek az eredeti váltóhitelező által indított keresettel történt félbeszakítása az ő javára nem szolgálhat, mert az elévülési idő kezdete az elfogadó elleni kereseti jognál valamennyi érdekelt részére, tehát annak a váltókötelezettnek részére is, aki a váltót csak később váltotta be, a V. T. 84. §. szerint a váltónak lejáratától számítandó, a kereseti váltó lejáratától a fp. keresetének megindításáig pedig 3 évi elévülést idő már eltelt; és mert végre a váltójogi elévülésnek meg-