Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. A kiskorúak, felp. a szóban forgó ügyletek mkötése idején 20 évet meghaladott és nős egyén (1877: XX. t.- colt, ki kereskedelmi ügyletekkel tényleg önállóan is foglalkozott és mert ily E9.1.3 — (>.§§•) helyzetben az a körülmény, li. felp. a jelzett időben kiskorú volt, a jogügyleteket egymagában érvénytelenné nem teszi, minth. az 1877 : XX. t.-cz. értelmében a kiskorúak részéró'l létesitett visszterhes jogügyletek nem feltétlenül semmisek, sőt az idézett törvény 4. §-a szerint a 14 évet betöltött kiskorúak, ha fentartásukról maguk gondoskodnak, arról, mit szolgálatuk vagy munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek és igy ezen keresményük erejéig visszterhes ügyletet is köthetnek. Egyébiránt felp.-nek a jogügyletek érvénytelenségére kiskorúságának indokából felhozott érvelése nem kereset alakjában, hanem csakis védelemképen és csupán akkor foghatna helyet, ha és a mennyiben a körlevelek és váltók biróilag érvényesíttetni mkiséreltetnek és ő oly vagyoni hátránynyal veszélyeztetnék, a mit a törvény alapján elviselni nem volna köteles. (91. jun. 2. 8432. J. 91. 201.) 12. Bp. tábla : Alp. a 2. a. becsatolt anyakönyvi kivonattal igazolta, h. az általa mint term. és törv. gyám által képviselt s a kereseti váltón elfogadói minőségben előforduló S. Gy. 24-ik évét még jelenleg sem érte el. h. tehát még ez idő szerint sem nagykorú. Felp. a 2. alatti okiratnak valódiságát s a nevezett elfogadóra vonatkozását nem tagadta, de azt vitatta, h. habár S. Gy. kiskorú is, de mert a C) alatti okirat szerint saját neve és czége alatt önálló ipart üz, a váltótörv. 1. §-a értelmében szenvedő váltóképességgel bir. Ez az érvelés azonban nem vehető figyelembe, mert egymagában az a körülmény, h. az alp. által képviselt S. Gy. önálló ipart üz. annak a váltó elfogadása idejében szenvedő váltóképssségét meg nem á1 lapítja, minth. erre az 1877. XX. t.-cz. 5. §-a értelmében gyámhatósági jóváhagyás szükséges, már pedig ennek mtörténtét felp. nem is állította s abból. h. az illetékei iparhatóság a nevezett kiskorút az 1884. XVII. t.-cz. 4. §-a alapján a mészáros ipar gyakorlására minősítettnek nyilvánította, a gyámhatósági jóváhagyás mtörténte annál kevésbé következik, mert a C) alatti okiratot kiállító iparhatóság az 1884. XVII. t.-cz. 2. §-ára. ill. az ebben foglalt ama rendelkezésére, h. kiskorúak életkoruk 18. évének betöltése után, az atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan űzhetnek ipart és ez által teljeskoruakká válnak, nem is hivatkozott. Ezek szerint a 24-ik életévét még be nem töltött váltó elfogadónak szenvedő váltóképessége a 2. alatti anyakönyvi kivonattal szemben igazolva nem lévén, az e.-biróság Ítéletének mváltoztatása mellett, felp.-t keresetével elutasítani kellett. (91. máj. 12. 14. Ü. L.) 13. Bp. tábla: Ha a periratokból az tűnik ki, ti. felp. férj 23. életévét még be nem töltötte, felhívandó annak bizonyitására, h. atyjának azon beleegyezése, miszerint önálló háztartást alapithat, gyámhatósági jóváhagyást nyert. (59544/86. Dt. XVII. 324.) 14. Curia: Felp.-ek el utasíttatnak. Indokok: A B. alatti okirat tartalma, valamint a néhai Kis Ágnes hagyatékáról felvett tárgyalási jegyzőkönyvben alp. részéről tett nyilatkozat bizonyítják azt, h. alp. néhai neje örökségi osztályrészét 1871. febr. 14. napján nejének hozzájárulásával átvette. Mindazonáltal ez adatok nem szolgálhatnak alapul alp. elmarasztalására: mert a tanuzások feletti észrevételekhez csatolt keresztlevélből kiderül, h. alp. akkor, mikor neje örökségét, jelesül az 525 frt készpénzt és az 50 frt értékű bivalyt átvette, csak 21 éves. tehát kiskorú volt. Minth. pedig azon körülmény, h. alp.