Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

2 CSALÁDI JOG. Eljegyzés, nyitotta, hogy felp. hibás volna, a miért is felp.-nek kártérítési joga megállapítandó volt. Felp. az esküvés czéljából készitett, de felp. által felhasználható és különben is szükséges ruhanemüek értékét nem követelheti, a részletezett követelés második tételének azon részét pedig, mely szerint alp. leányának egy pár czipőt átadott volna, alp.-i tagadás ellenében bizonyitani meg sem kisérelte. Minth. azonban felp. az eljegyzés alkalmából oly költségeket is tett, melyek az eljegyzésből önkényt következnek és mert ilyeneket máskülönben nem tett volna, minth. továbbá részben tett kiadása tagadásba nem vétetett, felp.-nek a kártérítési összegnek bizonyítása végett az 1868: LIV. t.-cz. 237. §-a értelmében becslő" eskü volt megitélendő. Ennek folytán az első biróság Ítéletét a felp.-i kereseti követelésre vonatkozólag ezen indokoknál fogva részben mváltoztatni és alp.-t 40 frt. esetleg ennél kevesebb tőke és járulékai mfizetésében feltételesen marasztalni kellett. (85. okt. 13. 27.543.) Curia: A tábla Ítélete nem neheztelt részében érintetlenül maradván, egyéb felebbezett részében mváltoztatik és az eljáró e.-biróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (86. márcz. 3. 8060/85. J. 86. 53.) 3. A székelyhídi kir. jbiróság: Alp. beismeri, h. leánya a felp. kiskorú fiának jegyese volt; elismeri, h. a jegyesi viszony részükről bontatott fel, de tagadja, h. ezáltal felp.-nek a B. alatti feljegyzésben foglalt kára származott volna ; minth. azonban felp. az 0. Gy. tanú vallomásával részbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, h. felp. részről Pozsonyból Diószegre 4 ut valójában megtétetett; minth. továbbá a 7—15. tételsz. a. felsorolt költekezések mtörténte szintén igazolva lett; ugyanazért alp., mint a ki a jegyben leteli viszonyt felbontotta, a felp.-nek okozott s az ítélet rendelkező részében mérsékelt kárnak megtérítésére az eskü letételétől filggöleg kötelezendő volt stb. (90. márcz. 6. 1070. sz.) — Curia: Hhagyja. (91. máj. 5. 90. évi 7616. P. T. XXII. 11.) 4. Curia: Felp. kártérítési keresetével el volt utasítandó ; mert felp. által is beismert tény, h. leánya eljegyeztetése alkalmával m.-rendű alp. csak 18 éves volt és h. a fennálló tvek értelmében csak hatósági engedély mellett lehetett jogosítva felp. leányával házasságra lépni; mert továbbá alp.-ek a közigazg. hatóság végzésével tvszerüen igazolták, h. 2. r. alp. nősülés engedélyezése iránti kérelmével a honvéd, miniszt. végzésével elutasittatott, nyilvánvaló tehát, h. a czélbavett házasság 2. r. alp. akaratától nem függő engedély hiánya miatt hiúsult meg és miután a házassági engedély mszerzésére, a tv. értelmében felp.-nek is kellett számítani, alp.-eket az eljegyzés által felmerült költségek okozóinak tekinteni és őket az eljegyzési lakoma körül felmerült költségek és eszményi kár mtéritésére kötelezni nem lehetett. 89. jun. 27. 824. (Dt. XXIV. 135.) 5. Curia: A jegyes nem tartozik jegyesének kártérítéssel, ha a czélba vett házassági akaratától nem függő engedély hiánya miatt hiúsult meg. (824/89. Dt. XXIV. 58.) Jegyajándék. 1—3. Bp. tábla: A jegyajándék nem bírván a foglaló természetével és törvény sem létezvén arra nézve, h. a czélba vett házasság létre nem jötte esetére, a visszalépő jegyes a jegyajándék kétszeres összegének megfizetésére volna kötelezhető, az e.-birósági Ítéletet részben mváltoztatni és alp.-t csakis az egyszerű jegyajándék, valamint a lelkésznek fizetett 3 frt költség visszafizetésében elmarasztalni, ellenben felp.-t a többi költségek és kiadások iránti keresetével elutasítani kellett, mert ő nem bizonyította azon döntő körülményt, h. alp. ezen kiadások és költségek alapjául szolgáló lakomát és